A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1928
A Képzőművészek Vidéki Szövetsége első kiállításának katalógusa
A KÉPZŐMŰVÉSZEK VIDÉKI SZÖVETSÉGÉNEK FELADATA. Minden egészséges művészeti politika oda irányul, hogy országok művészete ne egyetlen helyre tömörüljön. Egészséges vidéki városok kulturát szolgáló munkája intenzivebbé válik, ha művésztársaságok, kulturegyesületek mennek a segitségére. S ha igaz az, mint a hogy igaz is, hogy a szépség eszközeivel hódító hadjáratot viselhetünk: akkor a magyarság megerősödését szolgálja minden olyan cselekedet, mely a vidéken élő művészet megerősítésére irányul. Belátta ezt az állam is, amikor kulturegyesületek létesítését, kultúrpaloták épitését határozta el a vidéken. Belátta ezt a Nemzeti Szalon vezetősége is és örömmel fogadta a vidéken élő és dolgozó művészeknek és művésztársaságoknak azt a kívánságát, hogy országos szervezetté tömörülve, intenzivebben bele akarnak kapcsolódni a magyar művészeti életbe és három évenként a fővárosban és évenként egyszer — mindig más vidéki nagyobb városban — óhajtanának beszámolót tartani művészeti munkásságukról. Annyi bizonyos, hogy a vidéken lakó művészek bizonyos hátrányban vannak a fővárosban dolgozó művészekkel szemben főleg kiállítási mód szempontjából és ritkábban van alkalmuk a nyilvánosság elé kerülve versenyre kelni a többiekkel, pedig a verseny minden kultu-ális dolognak, de főleg a művészeti fejlődésnek az egyetlen és legfontosabb életfeltétele. Örvendetes tehát a fővárostól távol lévő művészek tömörülése, mert ezáltal a főváros és vidék közötti művészeti kapcsolatok erősödést nyernek és az egymásra hatás révén is csak nyeresége lehet a művészeti fejlődésnek. A fővárosi művészek időnként a nagyváros gyárfüstös levegőjéből kimenekülnek a szabad természetbe, a vidéki művészek pedig feljönnek a fővárosba többet és ujabbat látni, mint odahaza. Az a hitünk, hogy ez a tömörülés meg fogja könnyíteni a művészetek vidéki apostolainak szorgalmas munkáját és elő fogja segíteni művészetük kifejlődését és érvényesülését. DÉRY BÉLA.
