A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1927

Basch Árpád, Basch Mihály, Szentgyörgyi István gyűjteményes kiállítása

alkotássá varázsolja. — Gioconda is csak Lionardo isteni szemével vált örök széppé ! . . ." Aki Szentgyörgyi István egyéniségére kíváncsi, leolvashatja azt minden egyes művéről. Látása dacára a részletekig menő precizitásnak, monumentális, de főleg „szobrászi" ! . . . Ez utóbbinál nagyobb dicséretet mint szobrászról, nem mondhatok, mert ez a szó a „szobrászi-erények összeségét jelenti. Látása tehát tisztán plasztikai, monumentális, alakjainak arányai, finoman egybefolyó részletei végeredményben egységes masszába, szilhuettebe olvadnak össze. Tehát amilyen erőteljes és energikus a fellépése mint embernek is, oly szubtilis és finom az ő gondolkodása. Az ő művei, mozdulatban mindig kifejezők, női alakjaiban Báj és mély Poézis rejlik. Hiába „műalkotás csak az lehet, ami a művész minden szeretetét magába foglalja". * Végül néhány szó Basch Mihályról. Ha látszólag más csapásokon is jár mint apja — e sorok irója — a cél ugy látom egy. Helyzete annyiban könnyebb volt az enyémnél, mert a nehéz útnak könnyebb társaságban neki vágni! De hát ő „egyéniség" és így később csak a maga utján szeretett járni. Hogy ez igy van, csak nézzék meg festményeit, ahol ugyanazt a tájat mily más szemmel látja meg. Tulajdonkép, ez a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása, nem az ő első bemutatkozása, mert ezt már vagy huszhuszonkét évvel ezelőtt rendezte (vagy 7 éves korában) Udvary Pállal együtt a Műteremház előkelő folyosóján. Látogatói főleg művészek voltak. Sőt mi több, el is adogatták dolgaikat, az akkori fogalmak szerint igen magas áron, mert voltak oly anyák, kik minden áldozatra készek voltak egy „hatos" erejéig. Hiába: ,,Wie die Altén brummen, sommen die Jungen" !