A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1927

Nagy István festőművész 3-ik gyűjteményes kiállítása

Nagy István. Nagy Isiván legritkábban szereplő művészeink közé tartozik. Egyrészt mert szinte szakadatlanul bolyong azon a darab földön, amelynek egyik végében a Balaton kéklik, másik végében a székely erdők fenyői sötétlenek, ennek következtében rá sem ér pesti dolgokkal törődni. Másrészt művészete ugy sem kívánkozik a széles nyilvánosság elé, nem a nagy piacé: igazán értékelni a művelt közönségnek az a kicsiny köre fogja, amely élvezni tudja egy nagyerejü lira közvetlenségét és eredetiségét. Valóban, Nagy István stilusa nem hasonlít semmi más művészéhez. Maga formálta magának s vele egyedül áll. Azok közé tartozik, akik nem formális csiszoltságot keresnek, hanem kurtabeszédü közvetlenséget. Adja, ha kell, a göröngy földszagát, sőt darabosságát, hangja éppen ellenkezője annak, amit a szalon hangjának nevezünk. Kezejárása határozott és erős, kapásból alakító. Ez az alakítás viszont egy ritka erőteljes festő-ösztön kormánya alatt áll: a rendezgetés, spekuláció nem a kenyere. Ugyanilyen elemi ösztönnel talál rá a szin értékeire s gyakran csodáljuk azt az eltanulhatatlan biztonságot, amellyel pár hirtelen vonásba tudja tömöríteni a szin leghalkabb változatait, omlós-