A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1927

A Benczur Társaság 4. kiállítása

Budapest, 1927. dec. 10. A régi világban, a mikor a művészet inkább csak mesterség volt, a művész egyénisége abban érvényesült, hogy ő a mesterséget művészi tökélyre emelte és ezzel vált ki társai közül. Amióta azonban a művészet mesterségbeli tudás nélkül is elképzelhetővé vált, sőt ezt a mesterségbeli tudást a művészet akadályának, sőt szégyenfoltjának is tekintették a művészi egyéniség kérdése sokkal komplikáltabb lett, s az egyén differentiálódása nem ment oly egyszerűen, mint régente. Ugyanis nem azt tekintették például a festészetben nagyobb festői egyéniségnek, aki jobban festett, mint a többi, hanem azt, aki máskép festett, mint a többi Uj, ujabb és legújabb irányok keletkeztek azáltal, hogy mind többen és többen festettek máskép, mint a többiek, az ujabb irányok elütöttek ugyan a régiebbektől, de az egyirányhoz tartozók szigorú törvényszerűséggel hasonlítottak egymásra, a mi aztán a művészi egyéniség pusztulására vezetett. A Benczúr Társaság azt tűzte ki feladatául, hogy ebben a chaoszban rendet teremt és a művészi egyéniséget felszabadítja a különféle jelszavak terrorja alól. A ki művészetét a mesterségbeli tudáson építi fel, az a legellentétesebb irányok követése mellett sem veszti el önállóságát és művészi egyéniségét Éppen a legutóbbi velencei kiállítás igazolta a Benczúr Társaságot, mert az ő művei aratták a kiállításon a legnagyobb sikert, mert már az egész kulturvilág vallja azt, — hogy „a mesterséget el lehet képzelni művészet nélkül, de nem a művészetet mesterségbeli tudás nélkül. ' Dudits Andor.