A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1927

Paczka Ferencz művészeti hagyatéka, Paczkáné Wagner Cornélia művei

nyosnak és teljesen elveszettnek érzi magát a határtalan mindenségben. Az összes alakok, amelyek körüllebegik, idegen részvétlen árnyképek. Ezen lapos relief kivitele igazán mesteri. A legegyszerűbb, de roppant művészi eszközökkel adja vissza a végtelen tér és végtelen sok alak illúzióját. Minden egyes csoport minden alakjának megvan a maga jelentősége, amely a föalakkal szoros összefüggésben van és tőle el nem választható. Természetesen a legszebb részletek nagy bőségét látjuk szétszórva az egész művön — hiszen hosszú évek alkotása ez — de valamennyit láthatatlan szál fűzi össze. Az egész mű alaptónusa komoly, maga a hatalmas Abundantia, ahol a természet ősereje tör elénk a maga nagy féktelenségével, egyáltalában nem derűs. Egyedül csak az a fiatal női alak mondható annak, aki karjait ujjongva tárja ki, hogy az életet befogadja. A komor alaphangulat dacára is a mű hatása fölemelő és a szemlélő a műtől oly magasztos érzéssel vesz bucsut, amely közvetlenül a látott alakokból sugárzik ki. Paczka Kornélia remekművét az 1926-os berlini nagy művészeti kiállításon mutatta be először a nagyközönségnek és reméljük, hogy rövidesen valamely város nyilvános terén vagy parkjában fogjuk azt viszontláthatni, ahol tanulságai, amelyek akaratlanul is benne rejlenek, mindenesetre hatni fognak, mert ezen mesterműnek a jövő nemzedékek számára is van mondani valója. Paczka Ferenc neje főművének teljes befejezését már nem érhette meg, mert 1925. április 20-án eltávozott az élők sorából. Az utolsó pillanatig, amig súlyos betegsége az ecsetet ki nem csavarta kezéből, a saját munkája és az élénk érdeklődés életpárja művészi tervei iránt életszükséglet volt számára. Neje a drága halott legbecsesebb hagyatékának tartotta azt a feladatot, hogy nagy művét teljesen befejezze és nyilvánosságra hozza.