A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1926

Abel Pann 2-ik gyűjteményes kiállítása

AZ EN BIBLIÁM. Irta ABEL PANN. Nehezen és magamban küzködve teszek eleget a Nemzeti Szalon felszólításának, hogy második budapesti kiállításom alkalmából irjak valamit az én Bibliámról. Azt hiszem, már is túl sokat irtak róla és túl sokfélét magyaráztak beléje. „Negyvenféle módon lehet a Biblia szövegét megfejteni" — mondja a régi példa. Ugy látszik, a Biblia képeit is negyvenféleképen lehet magyarázgatni. A művésznek pedig itt passivnak kell lennie. A legenda szerint, az Ur nem egyszerre teremtette a mi világunkat, hanem számtalan kísérletet tett különböző világok alkotására, amelyeket később elpusztított és újjáteremtett, míg végül megállapodott az utolsó formánál, amelyre megelégedő tekintetet vetve kimondotta a nagy szót „és látta az Örökkévaló, hogy jó". Es mégis később valamivel (mi az a pár száz esztendő Ádámtól Noéig az Örökkévaló szemében), mikor teremtésének koronájára, az emberre tekintett le a Magasságból, skeptikus gondolatok szállták meg a Mindenhatót alkotásának kvalitása tekintetében és olvassuk a Bibliában a szinte kimondhatatlan szót: „Es az Ur megbánta, hogy az embert teremtette" . . Minden alkotás tragikuma ez. Az Isten a maga képmására teremtette az embert. És talán az isteni szikra a művészben éppen az az elégedetlenség, amely ujabb és ujabb formák keresésére hajszolja, az a nyugtalanság, amely ma elégedetten mosolyogva néz művére és holnap már más utakon kutatja a vélt tökéletesség megnyilatkozását. Mit mondhatok én a magam Bibliájáról? Meg lehetek-e vele elégedve? Megilletődéssel merülök el a Szent írás textusának egy-egy mondatába és ha ma azt hiszem, felfedődöít előttem az Ur szellemének mélysége, holnap értelmetlenül állok a szent szavak hatalma előtt. Hol az ecset, hol a rajz-ón, amely ezt méltóan megközelíthetné?! Szerénytelenségnek tartanám, ha különösen kiemelném, hány tervet vetettem papírra egy-egy bibliai témának feldolgozásánál. Mennyi kísérletezés, próbálkozás és gyötrelmes gyúrása az anyagnak tart fogva, mig egy-egy képnél megállapodom. Interpretálni aka'om a szöveget legjobb tudásom szerint, de hirtelen új értelmezés villan fel és újból elejénél kell kezdenem. Illik-e beszélni tovább az én Bibliámról? Az én Bibliám mulandó ember műve. Beszélhetek-e róla, amikor az Örökkévaló Bibliájáról van szó? . . .