A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1926

Erdei Viktor

4 tevékenységének folyamából nem hiányoztak a nagy hullámverések, amelyek megkülönböztetik az önbírálatával élet-halálharcot vívó művészt a zavartalanul haladó mesterembertől. Szelleme mindig dolgozik, de a munka látható eredménye nehezen kerül ki kezéből. Jó ideig, mintegy tíz évig, betegségtől is gyötörve, látszólag nem termel. Nyugalma azonban ekkor sincs. Sőt épp e pangó korszak derekán (1914 körül) megy át művészete a legnagyobb változáson. A formai elvonatkozások embere ekkor kezdi követelni hangosan a szint. Fellázadt hát benne is az ösztönember az aszkétikus értelmi lény ellen. Mert Erdei Viktor művészetében mindaddig valami aszkétikus vonás uralkodott. A forma át szellemít ésének lehetne nevezni azt, amire inkább rajzoló és mintázó, mint festő azaz színező ecsetével, de leginkább és legszívesebben az óvatosan keresgélő szénnel vagy ceruzával törekedett. Iskolaévei alatt mintázni is szokott volt, hogy a formák szerkezetét tökéletesen áttanulmányozhassa. A „konstruktív rajz" volt ifjúkorának mindent felölelő problémája. Arra terelték az Országos Képtárban rendezett grafikai kiállításokon nyert első művészi benyomásai. Oda irányították Székely Bertalan tanácsai és Hollósy Simon korrektúrái. Legfőbb irányítója azonban élesen boncoló és rendszerező kritikai szelleme volt. Miután pedig manapság a kritikai elme az élet számtalan összetevőjén akad fenn, Erdei Viktornak is át kellett küzdeni magát rengeteg élményen, hogy leszűrt formáihoz eljuthasson. A már említett művészeken