A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1926

A Paál László Társaság 2-ik kiállítása

közül nem hódol be egyiknek sem. Nem vagyunk konzervatívok mert tisztában vagyunk vele, hogy a mozdulatlanság a halál karakterisztikonjai, hogy rugalmasság és fejlődés nélkül nincsen haladás, hogy a ma művésze nem ismételgetheti konok makacssággal a tegnapi generáció művészi mondanivalóit, hogy a tömegek izlése csak ugy változik, mint az egyéneké, s igy egyre uj szépségeket kell keresnünk, ha nem akarunk fáradtan botorkálni a kenyérkereső mesterség kietlen országútján s hogy minden művészet mai és korszerű kell, hogy legyen, ha eleven és szerves részévé akar válni a kultura élő és egyre fejlődő organizmusának. De azt is tudjuk, hogy éppen azoknak, akik a jövőért dolgoznak s a jövőt alapozzák, azoknak kell legjobban megbecsülniök a multat, mert hitünk és meggyőződésünk, hogy csak a múltra építhetjük fel a jövőt, s hogy ez a jövő. még ha akarna se lehetne más, mint a múltnak evolvált folytatása. Viszont nem vagyunk modernek se, legalább is nem abban az értelemben, hogy azt hinnők, minden művésznek minden művészeti forradalmat végig kell küzdeni. Naivitásnak tartjuk azt az önhittséget, mely ugy véli, hogy ujabb állomásokat érhet el valaki, mielőtt előző etapjában el nem jutott a fejlődés legfelső fokára. Ugy hisszük, a legjobb művész is megtette a magáét, ha a maga benső evolúcióját becsületesen végigcsinálja, még ha éz az evolúció tán nem is ér fel a legeslegújabb művészi áramlatok legmagasabb hullámáig. Bizonyára ez nem revolució, csak evolúció, tán lassúbb, csendesebb és nem explodál oly hango ;an kifelé, mint amaz, de az egyszer elért erednények megtartása és lehető tökéletességig fejlesztése van akkora érték, hogy a legbecsületesebb és legtisztább ambíciójú művészek is beérhessék vele. Mi beérjük ennyivel s érték megállapításainkban csak azt tekintjük zsinórmértéknek, hogy ki-ki mennyiben járja a maga útját s ezen az uton mennyiben ér el eredményeket. Mi nem ismerünk konzervatív művészetet, és nem ismerünk modern művészetet, mi csak jó művészetet és rossz művészetet ismerünk. Ez a mi művészi igazságunk. A kritikán és a közönségen áll megállapítani, mennyire sikerült ezen a kiállításon diadalra vinni a magunk művészi igazságát, mely — szentül hisszük — ahogy igazság volt tegnap, igazság m a és igazság lesz holnap is. A Padi László Társaság törzstagjai