A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1924-1925

Csánky Dénes gyűjteményes kiállítása, 1925. november

ELŐSZÓ GEREVICH TIBORTÓL. Csánky Dénesnek már rég a beérkezett művészek közt van előkelő rangsori helye. Különösen akvareljeit tartják sokra, melyekkel idehaza és a külföldön már sok elismerést aratott. Most bemutatott s csaknem öt év bő terméséről beszámoló uj anyaga mégis revelációként hat, nemcsak mert túlnyomó benne az olajfestmény, hanem mert rendkívüli művészi haladásról és elmélyülésről tesz hitet. Az új ciklus müveiben egy nagy magyar festőtalentum teljes kiérését, dús szép magyar kalászba szökését látjuk. Többnyire tájképek, melyekből a magyar táj közvetlen poézisa árad, melyek szinte a rögtől lehelt őszinte és igaz tónusokban, egyszerű, mesterkéletlen, de mélyen festői eszközökkel aknázzák ki a magyar föld festőiségét. Beállításukban romantika nélkül, paraszti staffage-alakjában etnografikus aláhúzás nélkül, a magyar temperamentum szinte tudattalan, ösztönös erővel nyilatkozik meg bennük. Berettyó-parti intim zugok, széles dunai lapályok, elnyújtózó balatoni ábrándok, friss földszagú szántóföldek, az eke mögött egykedvű ritmusban lépkedő gazdákkal s mozgásukban kitűnően megfigyelt igavonó állatokkal, faluvég és elkéklő távlat, a festői témát s ezeket mélyen rezdülő s kivált barnáiban és szürkéiben rendkívül szép tónusok poézisával varázsolja elénk Az impresszionistáktól túldédelgetett zöld helyébe újra jogaiba iktatja a szűr" két és a barnát, melytől egy egész festőnemzedék irtózott, mert tulbuzgó és tehetségtelen akadémikusok kompromittálták. E két szín változatos és finom tónushatásában nem egy műve vetekszik a régi nagy holland tájképfestőkkel. Nem tudatos reformátor, festőisége nem program-