A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923

Nagy István gyűjteményes kiállítása, 1923. október

heltje, az ember, — gyerek, asszony, öreg földet; túró. Lehetne ezt odapingálni az utolsó pitykéig, a századik ráncig, a himzés öltéséig s kapnánk egy etnográfiai felvételt. Ilyen lelketlen robotra Nagy István alig volna kapható. Ahogy ö nézi az em; bert, ahogy ő érzi az életet, ott a föld népe messze föléje magasul a látleletnek. Olyasfajta hangulat fogja el azt, aki ezekbe a képekbe elmerül, amit a szó jobbik értelmében ünnepélyesnek mondanék. Egyenes korrespondencia az élet megfejthetetlen, titokzatos varázsa és a magunk benső világa kö? zött. Ez igazán nem profán művészet. Ennek szabad rövidbeszédünek, összemarkolónak, göröngyösnek, odavágottnak lennie. Szabad nélkü; löznie sallangot, kimértséget, geometriai rendet, kompozicióíritmust, bájt, kecsességet. Lyka Károly