A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923
Céhbeliek negyedik kiállítása, 1923.
Petőfi költészetének festőisége Petőfit elsősorban mint a legnagyobb magyar dalköltöt emlegetjük, akinek minden élménye egyegy örökszép költemény. Nincsen lírikus, aki az érzelmek és hangulatok ily gazdag skáláját szólaltatta volna meg. Vájjon mikor gyönyörködtet jobban : vidám tréfáival, mulatozó kedvcsapongásával, szelid panaszával ? Boldogságának ujjongását hallgatjuk-e szivesebben, lelkesedésének viharos kitörését, vagy mélázó lelke halk szárnyrebbenését ? Azonban bár Petőfi költészetének legfőbb tárgya az ő legbensőbb énje, érzelmei és hangulatai, mégis kevés költő van, akinek költészete ann>i szemléletet nyújtana az olvasó képzeletének, oly festői volna, mint az övé. Egyrészt azért, mert érzelmeit altalában szemléltető módon fejízi ki, másrészt, mert számos költeménye nemcsak hangulat megnyilatkozás, hanem egyuttal a hangulatot kellő tárgynak szemléltetése is. Petőfi szemléltető művészete merően különbözik a kifejezési eszközül szintén képeket használó szimbolizmustól s a modern líra azon fajától, mely a rendkívüli képek halmozásával igyekszik hangulatot kelteni olyképen, hogy a gondolat egészen elvész a képek buja pompájában. Petőfi képei nem homályos sejtelmeket keltők, hanem szemléletté alakult határozott fogalmak, félre nem érthető s mindenkiben ugyanazt a hangulatot ébresztő világos szemléletek. Petőfinél a kép csak a fogalom szabatos, szemlélhető kifejezésének eszköze. Ez a fogalmakat szemléletté alakitó művészete költészetének egyik utói nem ért szépsége. Minden érzése, gondolata egy-egy világosan látott, megfelelő hangulatot keltő, gyakran ecsettel utánafesthető kép. E hagyatottságát panaszolva igy énekel: „Magam vagyok, mint a szőllő karója, Melyről leszáradt a zöld venyige; Madár nem száll rám, csak fölöttem repdes Sötét eszméim hoüóserege." Oly kép, melynek szemléleténél mindenkiben a teljes elhagyottság hangulata támad. A nyugodt halál gondolata igy lesz gyönyörű, félre nem érthető szemléletté: „ . . . A halál majd szemeinket Szelid, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe." Még rendkívüli, tapasztalatunkon kivül eső képei is mily világosan elképzelhetők és kifejezők 1 Az örökkévalóságot is meg akarja osztani nejével: „Mint ágról ágra A csalogánypár, i Csillagrul csillagra szállunk, te s én.r; Vagy mint két hattyú Ringunk szelíden Az örökkévalóság tengerén? Az örökkévalóság tengerén ringó hat Vájjon ecset zene, emberi nyelv kifejezheti- ty a szerelem örökkévalóságát?
