A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923
A Céhbeliek harmadik kiállításának katalógusa, 1921.
A Céhbeliek egész mostanig nem látták opportúnusnak kiállítást rendezni, amig le nem üllepedeít a históriai porverés. Most a romokon ülve látják, mi történt és látják, hogy újonnan kell a megváltozott uj viszonyokhoz alkalmazkodva elhelyezkedni, uj programmal tömörülni. A Céhbeliek látják, hogy az európai kultura elérte érettsége teljét és az a sors éri, amely érdemesebb világkorszakokkal is megesett, hogy liquvidál. Szomorúnak látszik az ügy az első pillanatra és éppen nem munkára ösztönző, különösen pedig a művészekre nézve. De ez a történelmi korszakárverezés, ez a nagy világ-aukció egyúttal lassú leszámolás is, értékelés is, selejtezés is, ami viszont különösen tanulságos a művészekre nézve. Ezzel a fagyasztó tudatával és megismerésével e helyzetnek szinte paradoxonnak látszanék, hogy miért is kívánunk hát kiállítani ? De ugye, ez a kultura szétesés évszázadokon folyik le majd s ez idő alatt a munka nem szünetelhet, mert e nagy hurcolkodás is foglalkozás és történelmi tény. Az élet pontos rohamát megállítani nem lehet, csak megérteni belőle a magunk feladatát, s ezt éppen olyan pontosan végezni, hogy együtt lüktessi nk a mindenség törvényeivel, amelyet az Isten akaratának navezünk. Azért ma a programmunk nem a régi. Már nem kultura termelők vagyunk, s azért a nagy feladatokat ner ösztönözzük. Mi a haldokló kultura utolsó gondolatait, utolsó szavait, utolsó sóhajait és leheletét fejezzük ki. Mert az utolsó gondolatok, sza. Munk^.ü megfelel a Inek, ugy erőiket, •szemben rvényle. * amely , ál, proamenia. so harcitölelem tudnám ík: ilakult. ura és '.etekre kivül tömö1 irco';ségét jön a rnun»rök'obb rognit a i
