A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920

A külföldön bemutatandó magyar reprezentatív kiállítás első ciklusának katalógusa, 1920. november

epikureus Lotz mellett Hogy e vérmérsékének szabad folyást engedhessen: többnyire drámai fordulatokat ragadott meg képein, így megfestette Mozartot élete utolsó pillanataiban, Krisztust, amint előtte Pilátus tétovázva ejti kl a döntő szót, az Éjjeli csavargókat abban a pillanatban, amidőn a zsandároktói kisérve éppen a népes és bámészkodó piacra kanyarodik menetük és igy tovább. Ámde nem az a döntő, hogy éppen ity tárgyakat választott, hanem az, hogy előadóművészete ugyanezt a benső hevet, ezt a drámai szilajságot sugározza: jóformán minden ecsetvonásában, még arcképein és pompás tájképein is, benne rejtőzik ez a kitörni készülni hév. Egyik bámulója és tanítványa, Frltz von Uhde, a nagy német festő, írja Munkácsy képeinek hatásáról: „Hasonló dolgokat nem festettek az elmúlt idők régi nagy mesterei óta. Művészete feltétlenül és irigylésre méltó módon mesteri". Munkácsy heves lelke legjobb müvein valósággal kiéli magát a vásznon. Vele szemben Zichy Mihály inkább a rajzón nagymestere; az Ember tragédiájához készített nagyszabású illusztrációi és szatirikus éltí, elmésen szimbolikus kartonjai e nemben a legszebbek közé tartoznak. Munkácsy és Zichy sok időt töltött Párfsban, más kortársaik egy időben Münchenben is dolgoztak, igy Benczúr Gyula, Wagner Sándor, Llezen-Mayer Sándor, az odavaló akadémiai tanárai valamennyien nemcsak mint történeti festők, hanem Schillerhez, Goethehez készített Illusztrációk révén is tágabb körben ösmeretesek. Benczúr hazatelepedvén Budapestre, nagyarányú tevékenységet fejtett ki a történeti és arcképfestés terén, az utóbbi csoportból való egyik mesteri képe Tisza István grófnak. Dus változatú történeti képefai a ragyogó színezés mestere, ietküfetét rubensi életöröm tölti el s ez látszik meg ama művein Is, amelynek tárgya az emberi test szépsége. Mindezek az eddig emiitett mesterek egy régibb nemzedék 17