A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920

Magyar egyházművészeti kiállítás, 1919. december

vészi elmélyedést kivánó egyházi tárgyú és vallásos témák megörökítése helyett a meg nem emésztett impreszszionizmus csirái vagy technikába fuló csendéletek kerültek a kiállítások falaira. De segített részben az irodalom- is megölni az^ egyházművészetet. A reális majd később a radikális világnézletet képviselő kritika egy része tüntetően lekicsinyelte a vallásos és hazafias tárgyú művészeti megnyilatkozásokat és nem adta meg azt az erkölcsi támogatást, a melyet a művész törekvésének őszinteségeért megérdemel. És eztn kritikák nyomán azután nemcsak a hivatásos szabadgondolkodók, hanem a moderneskedni szerető nbgy tömeg is leintette és megmosolyogta az ecsetuek vagy a vésőnek egyházi vonatkozású alkotásait. Ezenkívül az utolsó évtized nehéz gazdasági viszonyai a művészetre is nagyon bénító hatással lóvén, különösen megérezte ezt az egyházművészet, mint a melynek fejlődése nagyon is az anyagiaktól függ. Mert az egyházi festészet és szobrászat, hasonlatosan a történet festéshez külön speciális előtanulmányokat igényel, sok modellre van a művésznek szüksége, ruházatok, fegyverek, dísztárgyak beszerzésére stb. kényszeríti a művészt. Ahogy tehát nem a hazafias gondolkodás megszűnése okozta azt, hogy a magyar történelem sok-sok dicső lapja illusztrálatlan maradt, épugy nem csupán a vallásos érzés csökkenéeébeu vagy hiányában kell keresni napjainkban az egyházművészet teljes elhanyagolását, — hanem főleg abban, hogy a temérdek munka, fáradság és anyagi befektetés nem hogy gyümölcsöket nem hozott a művésznek, de még virágokat és babért sem ! Nem lehetett közömbös az egyházművészet elhanyagolásának folyamatában az a tény sem, hogy ugy az egyházak, mint a magánosok az ilyen művészeti szükségleteik beszerzésében nem támasztottak valami különösen magas művészeti igényeket és megelégedtek azokkal a selejtes termékekkel, a melyeket külföldről,