A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920

A Magyar Aquarell- és Pastellfestők Egyesülete 6. kiállításának katalógusa, 1919. február

ELŐSZÓ A KATALÓGUSHOZ. A vizfestésről. Idres-bodros kontyu, háborús múzsák, fogadjátok az egész MAPE-töl legmélyebb szemrehányásunkat I Ti, akik ellenálhatatlan fülbesugással a nehezen mozdult balkáni Érdeklődést kiugrasztottátok a Közöny süppedékes díványáról s akkora általános szilárd hangulatot és vásárló kedvet ingereltetek belé a valódi olajfestmények iráni, amire csak a ti gonosz kis bodros fejecskétek képes, ugyan mondjátok csak, mint lehetett oly kegyetlen, szinte szándékos hanyagsággal, hogy ne mondjam, rosszakarattal a vizfestményekről megfeledkezni? vagy mit is mondok! Egyszerűen agyonhallgattátok! Hiszen tudjuk, hogy mesterségesen szították az olajfestmény egyedüli szentségébe vetett hiíet. Igen, de ez régen volt s akkor meg volt erre minden ok. Akkor a valódi olajnyomatok iránt táplált s szinte görcsösen ragaszkodó előszeretetet kellett a Balkánból kiüldözni. Sikerült is ezt a különös ragaszkodást leüldözni valahova s Meótisz-tó környékére. Nem gondoljátok-e ezek után, hogy talán már itt ai ideje egyet lépni s az olajba vetett előítélettől is óvatosan fellebbentem (nem, a világért se lerántani) a takarót? Ha csak egy csücskét felemelem, már megláthatja mindenki, hogy a „művelt külföld" (mivé lett ez a jelszó!) az olaj é3 viz között, amik köztünk legyen mondva, csak higitó szurrugátumok soha se tett különbséget, s ha még is, a valódi amatö'ök akkor is a tiszta viznek adtak cuppogó elismerést A hausse-baisse-ben csak ugy szerepeltek a világpiacon a vizfestmények, mint a legBloxabb desztillált olajjal felkent drágaságok. — 3 —