A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1915-1917

Déry Béla gyűjteményes kiállítása, 1915.

nek a lehető legegyszerűbb, A szükség, a nélkülözés tanított meg erre is. Mert voltak idők, amikor csak két-három szin volt a kazettában és az is elég volt, hogy kifejlődjék valamelyest a művész és megéljen valahogy az ember. A szükség azután megtanitott reá, hogy az a legnagyobb művészet,^.ha minél kevesebb anyagival tud az ember alkotni. Így jöttem rá, hogy 7—8 szin és egy, vagy két ecset szükséges a festéshez Ez a teória semmi esetre sem találkozik a festékkereskedők, meg a tanár urak felfogásával, de hát a művész nem is ezeknek az uraknak a kedvéért fest. Hogy nekem volt igazam, a véletlen rám bizonyított. Külföldi kóborlásaimban két izben is összejöttem Mesdaggal, a nagy és kiváló tengerfestővel. Csak akkor láttam, hogy mi az igazi primitív festési modor, mert a jó öreg legfeljebb 4—5 színnel a zsebében, egy darab deklivel, meg egy ecsettel vonult le a tengerpartra. Még palettát sem vitt magával, hanem keresett valami kagylófélét, vagy követ és arra nyomkodta ki a festékeit. Mesdagnak a hatása alól ma sem tudok szabadulni. A nagy mester mondta egy alkalommal nekem, amikor befejezve munkánkat, egy csodás naplementénél belebámultunk a gyémántként sziporkázó hullámok végtelenjébe : «látja a szivárványnak is csak nyolc szine van, ha a napnak sugarait egy üveg-prizmával felfogja, az sem tud több színben pompázni, miért akarjunk mi többek és igazabbak lenni a művészetünkben ?» Hát így festettem már azelőtt is és így fogok