A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1915-1917

A császári és királyi sajtóhadiszállás műkiállításának katalógusa, 1916. január

művész néha kényelmetlen fedezékbe szorulva, hidegtől esőtől, széltől, legyektől és minden egyéb rosztól kínozva dolgozott. Ezért nem kell nagyon is szigorú mértékkel mérni ezeknek a vázlatoknak egy részét. A magasabb célt tekintve ennek itt nincs is fontossága. A fődolog a meglátás művészete, az ironnal vagy ecsettel való elbeszélés művészete, ugy, hogy még a műkedvelő is, aki csak tökéletlenül birja azt, ami a művészetben céh-szerű, értékeset szolgáltathat a jövő számára. Kppen ennek a háborúnak óriási keretei, amelyeken belül minden meg történik, ami harcban egyáltalán történhetik, éppen ezek az óriási keretek hozzák magukkal, hogy egyetlen szempár — még ha a legtehetségesebb és legszorgalmasabb művészé is — a jelenségeknek csak kicsiny töredékét láthatja és foghatja fel. A jól látó szemek egész seregének kell munkába állnia, hogy a számíalan benyomást felfogja és megrögzítse. A jövő művészetének, a hősi kor művészetének igy ez lesz a forrás-anyaga. Az 1915 októberében, a bécsi „Künstlerhaus" egy részében rendezett háborús képkiállítás volt az első kísérlet; a művészek társadalmát és a nyilvánosságot a nagy háború jelenségeinek egy töredékével megismertetni, — amennyiben ezt az addig összegyűjtött anyag megengedte. A körülmények okozták, hogy ez a kiállítás sem kimerítő nem lehetett, sem három nagy hadszíntér harcainak minden fázisát nem mutathatta be. Azt a törekvést azonban, kogy a művészek új alkotásokhoz kapjanak kedvet, hogy megfigyelő-tehetségük munkába