A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

»Künstler bilde und rede nicht« monda nem egészen ok nélkül Göthe. Én azonban ugy vélem, néhány őszinte igaz szavak »szivből« felérnek vaskos kötetek u. n. irodalmi észmunkájával, valamint határozottan merem állítani, a művészethez — hiába — mégis csak a művészek maguk értenek legjobban, leghivatottabbak legelső sorban ők maguk ehez hozzászólni, feltéve, ha írni is tudnak. Viszont légyen az az irás irodalmi szemmel vizsgálva bármily bárgyú, a művész szava szivemhez sokkal közelebb férkőzik, mint az iróé; amazoknak van tudásuk, nekünk viszont vannak — élményeink Minthogy én természetesen festő és nem iró vagyok, írni nem tudásomért korántsem kérek bocsánatot, szivemet kissé feltárni nincs mit restelkednem, a művészetről való elmélkedést átengedem továbbra is a hivatásos Íróknak. Csakis éppen azt volnék elmondandó, hogy: oly szép, oly nagy, oly magasztos a művészet, pótolja a oaííást! és higyjék el nekem, oly mély morál van a legkisebb piktorocska munkájában is, minthogy biz' Isten szivvel csinálja azt, vér tapad a legkisebb vásznához is. Én meghatva emelek kalapot a földet kapáló parasztember munkája előtt; őszinte és mély tisztelettel viseltetem különben minden téren végzett oly munka előtt, hol »szivet« vélek feltalálni, és itt valljuk be : napjainkban micsoda szerep is jut,már a szivnek?? Sőt a világért csak ezt ne, végezzen csak mindent a fej. Am legyen. Amaz csak elismerést, emez meghatottságot vált ki belőlem, és lehet-e mardosóbb, látva, de még inkább érezve azon éppenséggel nem ritka jelenséget, midőn a »józanok«, a gyakorlatiak szánalmasan mosolyognak tépelődésünkön, vergődésünkön. Dehogy, . . . irigylik hitünket a szívtelenek, a — szegények. SZENES FÜLÖP. U. i. Hogy csak éppen valamit mondjak művészeti hitvallásomról: Imádom a haladást és követelem is ezt minden téren, hogy is volnék tehát ellene az »ujitók«, a stiluskeresőknek?! De kinek is szabad ilyennek lenni ? Tlcöem — meg nem/ Hisz' ezt se tudom még elég jól, ami van, (és velem együtt még hányan vannak igy vele) félbehagyni befejezetlen munkát? Ez gyengeség volna! Az impressionisztikus művészethez fűzött szigorú követelményeknek ínég annyian nem feleltünk meg, én részemről érzem, hogy még nem!! Sok, sok itt még a tanulni való, a komoly és megfeszített munka. lobban tisztelek olyan hölgyet, kinek becsületes meggyőződésből van annyi ereje oly ruhát, oly kalapot viselni, amely neki »jól áll«, mintsem szolgailag behódolni mindennek, ami — divat.