A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

feledi az egyéniségét, talán még azt is, hogy él. Ezek azok a pillanatok, melyekben az ember valami szépnek a szemlélésében elmerült. Az aesthetikusok elég könyvet irtak arról a thémáról, hogy mi is voltaképen a »szép«? Megmondani egyik sem tudta, esak körülírni. Mert kútforrása végtelen sok, hatásában azonban mindig ugyanaz: megszünteti egy pillanatra az ern ber szenvedélyeinek, vágyainak, szenvedéseinek sorozatát; egy pillanatra csakis a szemlélő és a tárgy léteznek, s köztük mint kapocs a szép érzése. Eme pillanatok a lélek pihenői, az élet valóságos oázisai. Ebben rejlik aztán a művészet nagy fontossága általánosságban véve. O közvetiti azt a szemlélő elmélyedést, melyet a művész egy extázishoz hasonló állapotban átélt, s melyet a szemlélő a műben mint visszhangot szintén átélhet. Nem hiszem, hogy a művészet az emberiséget képes lenne »javitani«, vagyis, hogy az emberek erkölcseire közvetlen befolyást gyakorolna, hogy az emberek tetteit irányítaná. Azonban nagy hatással lehet az érzelmeink fejlesztésére, finomítására A szép szemlélésében elmélyedve feledjük a szenvedélyek harcát, a vágyak által keltett fájdalmakat; a művészet életünk legszebb vigasza lehet, hol egy pillanatra elmerülve, erőt gyűjthetünk a további harc- és szenvedéshez. Ameddig az emberiség létezik, élni fog benne a »szép« érzése, vágyódni fog utána, keresni fogja mindenütt és legerősebben fog eme vágya irodalmában, művészetében, tudományában nyilvánulni. A művészet célja az sem lehet általánosságban, hogy tanitsa az emberiséget; hiszen azt, amire egy festmény, vagy szobor, vagy épület bennünket tanítani akarna, sokkal világosabban, rövidebben meg lehet mondani vagy le lehet irni pár szóban; azt az érzést, melyet a mii szemlélésében elmerülve érezünk, magunkban megmondani, leírni nem lehet. Eme érzést felkölteni, mi bennünk előidézni, általa érzelmi világunkat finomitani, szenvedéseinket, küzködésünket, vágyainkat, szóval, egész létünket egy pillanatra feledtetni a művészet célja. Körülmények közt ő nagy vigasztalónk, életünk valóságos irgalmas szamaritánusa. Aerdenhout, 1914. MENDLIK OSZKÁR.