A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

Miért álltunk össze mi céhbeliek? Irta : Körősfői-Kriesch Aladár. Minden művészeti irány helyes és jó mindaddig, amig igazán belső, szent meggyőződésből és mély odaadásból fakad. Lehet ugyan többé vagy kevésbé célhoz vezető, a szerint, amint vagy egyáltalában nem, vagy túlságos egyoldalúan számol a művészet egyes alkotó tényezőivel — de lényegében nem lehet művészetellenes. És látjuk is, hogy minden ilyen alapon készült művészi forradalom, sok mindenféle gyilkos, egymásnak ellentmondó és gyakran érthetetlen csatakiáltásai dacára is, végeredményében mégis mindig valami gyarapodást, gazdagodást jelentett a művészet birodalma számára. A komoly baj ott kezdődik csupán, midőn a művészet belső létgyökerei támadtatnak meg, midőn öntudatosan vagy öntudatlanul irtó háború indittatik az emberi lélek ama képességei ellen, amelyekből egyes-egyedül fakadhat igaz, őszinte művészet. Bármilyen nehéz és küzdelmes legyen is külső életünk, mindaddig, amig él lelkünkben az alkotásnak tiszta,gyermekes, mindenről megfeledkező öröme, amig áll a művészetünkbe vetett hitünk, komoly veszedelem nem fenyegetheti művészetünketEddigelé a művészi léleknek ezt, az alkotáshoz annyira szükséges állapotát csak kívülről, a fejletlen és tudatlan társadalom révén érték támadások. És bármennyire széjjel is húztak művészi kérdésekben művészeink és hadakoztak is egymással nem csekély szenvedélyességgel, mégis eme külső támadások ellen mindig öntudatlanul is szolidaritást vállaltak, mert érezték, hogy művészetük létalapjai támadtatnak meg, hogy a saját művészetükbe vetett erős hit, szeretet és meggyőződés nélkül művészet egyáltalában nem lehetségesMost azonban mit látunk? Maguk a művészek fogtak botor cinizmussal fejszét a művészet fájára ! Ez ellen a belső, a művészetet a művészek részéről ért támadás ellen emeljük fel tiltó, kiáltó szavunkat! Mikor azt látjuk, hogy a parlamentárizmusnak kacagtatóan szomorú karrikaturájaképen művészek párttá, érdekcsoporttá verődnek össze, nem uj művészi irányok megkereséseért és kifejlesztéseért, hanem egyszerűen hatalmi és személyes érdekekért, alárendelvén, elárulván e személyes érdekeknek művészetüket.