A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

A művész és körülményei. Irta: Elek Arthur. Abban az örök idők óta hangzó panaszban, hogy a művésznek nehezebb a sorsa ma, mint volt régen és hogy különösen nehéz itt nálunk, mennyi az igazság ? Bizonyára igaz az, hogy minden kulturának ölén a művész áll, minden műveltségnek a művész a legértékesebb munkása és ha a világ berendezése logikus, tehát igazságos osztályon alapulna, minden társadalomban a művészeté volna az első hely; a művészeté — nem akár erejüknél, akár ügyességüknél fogva hatalmasoké. De az emberi társadalmak berendezését nem a logika intézte, hanem az erőknek egymáshoz való viszonya. Ezért van az, hogy a társadalom igazabb és melengetőbb otthona a csak állati szükségleteket érező tömegnek, mint a tömegből természetes válogatódás utján kifinomult művészeknek. Eredendő igazságtalanság ez és változtatni rajta, sajnos, aligha lesz lehetséges valaha is. De művész és művészet mégis van. Hány nagy művészről tudunk, a kit élete közepén állított meg örökre a nyomorúság ? Hány művészt tört meg az élet ifjan, minekelőtte tehetsége alkotásokban adhatta volna ki erejét ? Hány művész élete volt holta napjáig csupa vivódás önmagával, a körülményekkel, embertársaival ? Mégis volt művészet mindig. A társadalmi rend igazságtalanságai ellen mindig önmagában lelte meg az orvosságot a művész. Azokban a boldog állapotaiban, a mikben alkotott s a mik alkotásait megelőzték. És annak tudatában, hogy léte és munkássága az emberiség javára szükséges. Hogy mint az ég boltja az önkényes és erőszakos, a véletlenségektől megrontott földi élettel szemben a jövendő életet s benne az örök harmóniát jelképezi, azonképp az ő léte, nehéz küzdelme az élet akadályozó körülményeivel, az emberi élet igazi célját : az önmagával megbékülés és a világ harmóniájába elhelyezkedés törekvését jelképezi. Az alacsonyrendű vágyakkal élő emberiségnek a magasabbrendü vágyakat mutatja meg a művészet. Az idealizmus elvét testesiti meg a materializmus társadalmaiban. Ha homályosan is, ha öntudatlanul is, minden igaz művész érzi ezt. A hivatottságnak, a küldetésnek ér-