A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

13 volt — de csak azért, mert hasonlított egyéniségük. Ott fog a fiatal tehetség a legszebben kifejlődhetni, ahol a technikát jól és alaposan eltanulhatja és ahol ezenkívül sok kitűnő mester irányítása között szabadon választhat. A társadalom : a laikus közönség pedig ne akarja a művészt oktatni, inkább ő tanuljon a művésztől. S a kritikában sokkal éltetőbb : a méltánylás, a rokonszenv, — a jó akaró magyarázat és interpretatió, mint az a lesújtó kemény hang, a melyet ma hozzá nem értők — egyes művészi irányokkal szemben gyakran használnak. Ruskin lánglelkü szeretetteljes Írásai használtak az angol művészetnek — tanácsait nem egy művész meghallgatta, az angol közönségben nagyra nevelte nemzeti művészetének szeretetét ; a Mediciek pénze jó izlése a renaissance egyik emeltyűje volt — de arra nem tudok példát, — hogy ostorozás, a kemény szavú birálat a mely még az intentiókat is birálja, bár mikor használt volna. Egy Szinnyey-Merse izmos tehetségit hosszú időre elhallgattatta az igazságtalan elbánás: — de a tehetségtelenségtől és a posetól soha sem szabadithatta meg a művészetet. )ézus a kufárokat Isten házából elhajtotta, de kérdezem — megváltó e az a laikus, aki keveset foglalkozott a művészettel — és mégis birál elevenek és holtak fölött, — s kufár-e az, akinek talán csak az a hibája — hogy még meg nem értették ? A nagy közönség azzal szolgálhatja a művészetet, hogy foglalkozik vele — hogy megveszi a neki tetsző alkotásokat: ezzel legitim befolyást is gyakorolhat reá, — de a legrosszabb taktika az amelyet akkor követ, — amikor a rendes kiállításokat alig látogatja, műtárgyakat nem vesz, közönyt, bizonyít a művészet iránt, — az uj irányokat azonban gúnyolja, támadja, hangosan átkozza és sensatio keresése végett — haragjának kifejezése végett kiállításait megnézi és ott jajveszékel, a mint sajnos nálunk gyakran történik. Ezzel az eljárással, csak akkor nem árt, ha Ítélete teljesen téves — mert ezzel reklámot csinál az üldözött iránynak — és nem használ annak — amelyet állítólag szeret. Nem, így nem használhatunk a művészetnek. Kevesebb tanítás és több áldozatkészség az egyetlen helyes ut. A művészet szabadságot követel. Igaz hogy a szabadsággal vissza lehet élni: a subjektivitás — az egyéniség nevében hazudni és posolni is lehet; de mérhetetlen több kárt csinálunk, ha ezek miatt a vissza-