A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

11 a tárgyról mindig ugyanaz lesz. A legkisebb eltérés hibát jelent. A föld vonzó erejéről való számitásnak minden időben és minden helyen — egy — és ugyanazon eredményhez kell jutnia. A művész igazsága pedig mindig változik- Még ugyan az a művész is mindig másképpen fogja ugyanazt a tárgyat látni — nemcsak a világítás, az elhelyezkedés különfélesége miatt — hanem saját hangulatának saját lényének módosulása miatt is. Sokszor azért jobb a vázlat a befejezett képnél, — mert az a művész gondolatát, látását gyorsan, egyöntetűen adja vissza : mig a befejezett műnél — a változó impressiók akadályozása hathatnak a művészi intentiora : és az egymást követő különböző benyomások az alkotás egységét és harmóniáját megzavarhatják. S különböző művészek ugyan abból a tárgyból teljesen eltérő inspiratiót nyerhetnek. Igy a barbizoni mesterek a fontainebleaui erdőben együtt dolgoztak, egy iskola hivei voltak és mégis milyen különbség van alkotásaik között. Csak Corot-Millet és Diazt akarom össze hasonlitani. Corotnak és Diaznak a természete igazán nymphák otthona. Sokszor oda is festik a tündér világ lelkét s mikor ezt nem teszik, a nézőben ébresztik fel azt a gondolatot, hogy nem a küzdő, munkás, rontóbontó, lármás ember való e tájakba, hanem magasabb rendű szellemek. Miilett ellenben az embert össze hangolja a földdel, amelyet munkájával megtermékenyít, mely táplálja, majd eltakarja. Képeiben az ember beleolvad az őt környező nagy természetbe. A természet magába zárja az embert, mindkettőnek egyszerű nagy vonalain ugyanaz a szinharmonia, ugyanaz a komoly hangulat vonul végig. Ebben a harmóniában látja Millet a föld munkás poezisét. Az ő embere akinek a munka fáradsága és monotoniája ellenére a természet fönségével való intenzitás ad méltóságot, önérzetet és megelégedést. Mennyire különbözik az igy felfogott természet Corot vagy Diaz tündérlakta tájékaitól. Corot, Millet szürke barnás harmóniájával szemben csupa ezüstös fény, massiv formáival szemben könynyed gratiositás. Millet lapályok, rétek, vagy sikok nagy vonalait, a lemenő napokat szereti. Corot nyugodt tavak ezüstös tükre mellett olajfák vagy füzesek könnyű silhouettjei között érzi magát jól s a délt kedveli vibráló párás fényével, a melyben minden tárgy vagy test puhán úszik. Nyugalom és béke honol mind a