A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

7 nyét derítette fel — és mivel a fajok keletkezésének olyan magyarázatát adta, a mely megfelel a müveit világ egy nagy része szükségletének, mert megadta világnézeteinek azt a tudományos alapot — a melyet a modern ember keresni szokott, — széles körökben élénk visszhangra talált ; de azért a fajok származásának kérdését meg nem oldotta. Tudományos biztossággal korántsem sikerült kimutatni, hogy az öszszes ma létező fajok egyetlen egy élő lény leszármazói — és hogy a fajok individumai addig alkalmazkodtak a környező körülményekhez — mig : egy fajhoz tartozó két individuum egy más új fajhoz tartozó individuumot szült. Nem. Ha a kiváló angol tudósnak sikerült is kimutatni hogy az organizmus alkalmazkodik a külvilághoz — hogy az alkalmazkodás által nyert tulajdonság — át is öröklődik — még sem sikerült neki azt bizonyítani, — hogy ez az alkalmazkodás és átöröklés okozta volna a fajok sokféleséget. így van ez a Taine-féle elmélettel is. O a művészet fejlődésének nem egy okára reá mutatott, de nem sikerült neki az ismeretlen tényezőt a problémából kiküszöbölni, a mely abból áll, hogy sok nagy tehetség legyen a társadalom tagjai között. De most levonom ezen elméleti okoskodások gyakorlati eredményét — a mely abban áll, hogy habár nincs módunkban tudatosan nagy művészi kort teremteni még is módunkban van a létező csirák egészséges fejlődésének előfeltételeit biztosítani. De mivel érhetjük ezt el ? A legtöbb persze az általános viszonyoktól függ — attól, hogy a nemzet élete ne legyen válságos állapotban, ne absorbeálja erejét és figyelmét a nehéz létérti küzdelem — a külső veszély — vagy a belső convulsió. De most nem akarok ezen általános viszonyokkal foglalkozni — a melyek a nemzetek sorsát eldöntik —a melyeket azonban ugy is vajmi ritkán lehet tetszésünk szerint alakítani, hisz azok is inkább a sociologia és a politika köréhez tartoznak, mint a művészet ápolásának kérdéséhez, — hanem csak arról akarok írni, — hogy miképpen lehet adott viszonyaink között arra hatni, hogy a bennünk rejlő művészi képesség kifejlődjék. E tekintetben sem akarok a részletes teendőkkel foglalkozni — csak pár általános megjegyzést kivánok tenni. Ne várjunk mindent az államtól. A társadalom és az egyesek tevékenysége nélkülözhetetlen. Az állam pártfogásától elválaszthatlan a rab-