A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1909-1911

„NYOLCAK” kiállítása: Berény Róbert, Cóbel Béla, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, 1911.

• •Egy csendélet: alacsony asztalon kétfülü amfora, barnás, alatta kéket játszó fehér kancsó és gyümölcsös tányér, benne sárgák, zöldek, pirosak, amelyek leviszik magukhoz a gazdag, öblös ivet. A politurán a finom visszatükrözések elszélesitve, diszkrétebben ismétlik a színeket, szabad párhuzamosságukkal körülkeretelik a csendélet szereplőit. Fenn, az asztalon egy karcsú tanagratáncosnő emelkedik lábujjhegyére, feltartja keskeny, finom karját és megmutatja a hasas edények súlyát, szélességét. o o Három külső ember is résztvesz a kiállításban: két szobrász, Vedres Márk és Fémes Beck Vilmos és kívülük Lesznai Anna. Vedres Márk nemes művészete régi, becses ismerős, nincs szüksége a bemutatásra. Vedres a hajdani szépség sziklasirja elé telepedett, melengeti a merev testet, belé leheli egész lelkét. Nem tudja elhinni, hogy ami régen oly diadalmas természetességgel járt-kelt az emberek között, az ma már végkép lepihent volna és íme, hite csodát tesz: keze alatt megmozdul, elevenedni kezd a drága halott. Beck Vilmos törekvéseinek leírása a szobrászi formáért vivott küzdelem kellős közepébe vezetne, de azt meg kell itt állapítani, hogy vállalt feladatának nagyságánál és munkája komolyságánál fogva méltó fegyvertársa a Nyolcaknak. Törekvéseire jellemző már plaket-technikája is. Nem nagy modelt készít, amelyet iparilag kisebbít le, hanem valóságos méretekben faragja meg érmeit és igy nagyobb élességet, határozottságot tud adni formáinak. o o Lesznai Anna kézimunkaterveinek ugyanaz a legfőbb értékük, mint a művésznő költeményeinek. Sok versben és itt is, a kézimunkákban, egészen finom és apró belső rezgések ragyognak fel kivetítve tárgyilagos, dekoratív pompában. Érzéseinek teljes objektiválása teszi oly gazdaggá ezt a kettős művésztehetséggel megáldott nőt. o • O mintegy a kiállítás háziasszonya, tőle kell egy hálás kézcsókkal bucsut venni, bár a vendégek szórakoztatását ezúttal javarészben másokra bizta. • u Lehet, hogy sokan kényelmetlenül érzik most magukat a Nemzeti Szalon termeiben, de nekik is tudomásul kell venniök, hogy egy, legalább nemzeti szempontból történeti fontosságú eseménynek tanúi. Magyarországon ezelőtt is lejátszódtak művészetre tartozó események. De művészeink — ez itt nem értékkisebbités — eddig provinciálisak voltak. Elkésetten állottak a sorba, már eldöntött küzdelmeket vettek fel újra, sok szépet és nagyot cselekedtek, de az általános fejlődés számára nem jelenthettek semmit. A nagy harc ma sem nálunk folyik, de a nyolcaknak és még egy-két, csoportjukon kivül álló művésznek jóvoltából van egy mellékcsataterünk, ahol egyidőben és ugyanazért áldozzák fel néhányan kezük és elméjük munkáját, érzéseiknek, látásuknak finomságát és erejét, mint a legelsők és a legjobbak. A magyar művészet ezelőtt egyénenként volt a értékes, a magyar művészet most, a Nyolcak műveinek tanúskodása szerint, a maga egészében, közös törekvéseiben lett aktiv. FELEKY GEZM. 13