A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1904-1906
Fényes Adolf gyűjteményes kiállítása, 1905. november
eszmék művészi terjesztésének hivatottabb alakja még nem volt a magyar Képzőművészetben s nemcsak művészi, de magyar nemzeti szempontból az becses reánk nézve, hogy a «szegény emberek)) sorozatának festése óta képeinek minden témáján a magyar nép életét. a magyar föld, a magyar városok sajátságait örökíti meg oly megkapó igazsággal és közvetlenséggel, hogy Fényest bátran mondhatjuk egyik legeredetibb és legmagyarabb modern festőnknek. Ha megállunk a szegény embereitől festett képei előtt — melyek gyűjteményesen most vannak először kiállítva — lehetetlen, hogy ne a legnagyobb meghatottságot és részvétet érezzük azon emberekkel szemben, akiknek nyomorúságukban egyetlen vigaszuk tényleg csupán a legnagyobb szegény ember, Jézus Krisztus élete és tanítása s akinek életét és szenvedéseit egy Giotto, Masaccio és Angelicon kívül hosszú idők óta nem tudták a művészek visszaadni valódi érzéssel és igazsággal, mert nem érezték koruknak érzelmeit és a vallás adta érzéseket. Fpígy elmondhatja és joggal Fényes Adolf is, hogy témáit jobban művész át nem érezte, mint ő, aki ez alakokkal együtt érezett s már ez az igazság is becsesekké teszi képeit, még ha nem is állanának művészi szempontból olyan magas fokon, amelyen tényleg vannak Fényes Adolf munkái. Ha eddig volt némi kifogás szinei és technikája miatt, legutolsó művein, mint pl. egy legény, egy leány, Ivohner Adolf arcképe,az asztalos stb. szinte szakítva hagyományaival, simán, de azért a legszélesebben kezeli művészi ecsetjét és ha egyszínű is képének tárgya, azért igen színesen adja elénk gondolatait. Midőn a Nemzeti Szalon összegyűjtette műveit, ezzel folytatni akarja azt a nagy művet, mely oda irányul, hogy modern művészeink törekvéseiket küzdelmükben támogassa s munkáikat a magyar közönséggel megismertesse. Fényes Adolf művei kétszeresen megérdemlik a pártfogást, mert ő ecsetjével nemcsak a magyar művészetnek, hanem kora érzelmeinek is igazi, bátor harcosa. Erns%t Lajos, a Nemzeti Szalon igazgatója.