A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903

Paál László művei, 1902

kézzelfoghatólag nem ajánlja, hiába ajánlgatta volna önt üres szavakkal más". Ebben a helyzetben persze nem is gondolhatott arra, hogy eleget tegyen Munkácsy hívásának s Düsseldorfba menjen. Az 1870-ik telet is Bécsben töltötte s a mig a 600 frtos ösztöndíjból tartott, csak megvolt valahogy. De tavasz felé tarthatatlan volt az állapota és folyamodott a képzőművészeti társulathoz előlegért, mert helyzete oly nyomasztó, — irja — hogy az előleget nem nélkülözheti. Május 2-án meg is kapja és ez évben ismét két képet állit ki, egy „Berzova" és egy „Tájkép juhokkal" cimüt. Ez utóbbit a jury sorsolásra megveszi (250 frt helyett 180 írtért), újra megkapja ösztöndiját, melyet augusztus 27-én tölvesz (azt igérve, hogy magát Nürnbergben rajztanárnak kiképezteti) s 1870 őszén Jettel barátjával Hollandiába utazik, Beilenben hosszasabban tartózkodik, hogy aztán Düsseldorfban telepedjék le Munkácsy Mihálynál. Hogy a nyáron Düsseldorfban jártam, igen sokkal beszélhettem azok közül, a kikkel Munkácsy és Paál ezidőben sok kellemes órát töltöttek együtt. Elválaszthatatlanok voltak. Az egyik a munkásművész, a másik a gentilhomme-művész. Paál László, az elegáns megjelenésű fiatal nemes ember, hamar összebarátkozott a katonatisztekkel, a kik csakhamar megszerették eredeti fellépéseért, szeretetreméltó modoráért. Különösségei is érdekelték. Műterme, melyben két festőállványon, egy kopott díványon, egy rozoga széken kivül semmi se volt, íi