A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903

Margitay Tihamér művei, 1903

Ahogy elbeszélőink közül csak azokat favorizálta még a legjobb nevelésű publikumunk is, akik vidám, újszerű vagy szövevényes sujetvel kedveskedtek neki, úgy a pikturában is Margitav lett a közönség kedvencévé, aki kifogyhatatlan leleményességgel ontotta változatos meséjű képeit. Ami szerencséje volt, az lett egyúttal veszedelmévé is; mert ahogy annak idején apublikum nem keresett mást,mint a regényt a Margitay-vásznakon, nem törődve a művészi ábrázolás erényeivel vagy fogyatékosságaival, úgy ma viszont a fontoskodó nagyképűség nem akar mást látni ezeken a népszerű festményeken, mint a publikum kegyéért való elkeseredett küzdelmet, az érzékeny szivek megindítására kieszelt romantikus drámákat, vagy a könnyűvérüek nevető idegeire pályázó anekdotákat. Ahogy igaztalan volt — ma már bevallhatjuk — az akkori tömjénezés, úgy igaztalan ennek a műfajnak az artistikum nevében való könnyelmű lebecsülése is. Ne felejtsük el, hogy Margitav akkor épúgy úttörő volt ezen a téren, mint ahogy úttörőkké lettek utóbb a nagybányaiak a művészi verizmus mezején s hogy az ő borús hangulatú vagy IO