A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903
Margitay Tihamér művei, 1903
szetnek rögös országútján más utat futhasson meg az elhagyottnál. Az egy időben hangos vezetőszerepet vitt Margitay az utolsó években szinte nyomtalanul tűnt el a művészi verseny porondjáról, hogy magába mélyedve, a forrongó kor levegőjétől megtermékenyítve, az élet vizeinek nagyobb mélységeit keresse s az eddig fiatalos könnyűséggel és jókedvvel mesélt anekdoták helyett az idők méhében vajúdó, de még meg nem oldott igazságokat kiálthasson ki a világba. Ez a mostani kiállítás — a mellett, hogy egész gazdagságában mutatja be a régi, örökké, még a könyeken keresztül is mosolygó művészt — főkép ezt az új Margitayt revelálja, aki az anyaföldtől mintegy Anteuszként megifjodva s a modern művészet minden fegyverével fölfegyverkezve, a réginél még nagyobb tűzzel, de a régi erővel és szerencsével veti magát bele a forrongó művészi áramlatokba. Maga ez a művészi életünkben szokatlan megújhodás is megérdemli, hogy kettőzött figyelemmel vizsgáljuk ennek a szeretetreméltó művészegyéniségnek újból nekilódult pályáját; de nekünk, akiket az előbb már említettük rokoni kötelék fűz Margitavhoz, 8
