A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1901-1903

Paál László művei, 1902

telten teli volt verebekkel, varjakkal és egyéb ma­darakkal. Minek neki a műterem ? Ő már ekkor a » természetért rajong, ha teheti, meg}' ki a szabadba a természetet tanulmányozni, „ez az én iskolám, ez mindenem!" — irja nővérének ezidétt. Ezt a felfo­gást is a holland és az ezen alapuló francia művé­szet hatása alatt sajátitotta el. Düsseldorfban mű­vésztársai ezt egyenesen őrültségnek tartották, de Paál László ezzel nem törődött. Ő hitt önmagában Megerősíti hitében első nagy sikere. Forbes, angol műbarát 1871 tavaszán Düsseldorfba jő, Munkácsynál képet rendel és megveszi jó áron Paálnak egy nagy tájképét. Ez uj bizalmat önt beléje, vigan, jókedvvel dolgozik újra, mig egyszer csak vége a vigalomnak, —- Munkácsy 1872 januárjának végén Párisba költö­zik. De nem tud ellenni Paál nélkül, a tavaszi hó­napokban gyakorta elutazik hozzá, hivja magához Párisba, de Paál nyakig úszik ismét az adósságban, — csak virágokért száz talléron felül volt a tarto­zása, — tehát nem mozdulhatott. Márciusban az­tán azt irja nővérének: „Meggyőződtem ismét, hogy a barátság nem üres szó, valaki értem otyan áldo­zatot hozott, a mire mai nap csak "igen ritkán vál­lalkoznak". Ez a valaki Munkácsy volt. És igy 1872 májusában nála van Paál László Párisban. Egészen elragadta őt az uj életre pezsdült Páris, de azért siet mihamar a szabad természetbe, Bar­bizonba, hog} T a természet megfigyelését fogassa. Barbizonban ebben az időben a nagy meste­rek közül már csak az öreg Millet élt, az is meg­12

Next

/
Thumbnails
Contents