A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon téli kiállításának katalógusa, 1900.

vei. Mi kezdtük e munkát s velünk együtt folytatják ma már mások is. Hála Istennek ! Használjunk fel minden munkás kezet, hogy minél dúsabb legyen a gyümölcstermés. Eszméink fényes győzedelme a mi büszkeségünk marad, —- hasznát pedig élvezni fogja az egész ország: Mindenki tudja, minő mostoha viszonyok mellett kellett az ugar-töréshez kezdenünk. Sok előítélet, bizalmatlanság, sőt a megtévesztett jóindulat ellenszenvével is kellett küzdenünk. Ilyen tüzpróbát csak egy hasznos, életre született eszme tud kiállani. Csak a nemes érc dobja le a salakját a tűzben, hogy megedződjék. A nemtelen anyag nyomtalanul elpusztul. A Szalon fejlődik, a Szalon virágzik, tehát életereje van. A közszükségletből nőtt ki, a közérdeklődés izmosítja fokról-fokra s ezért sem kicsinyes féltékenység, sem mesterséges gáncsvetés többé meg nem döntheti. A magyar művészetnek szüksége van ily egyesületre, amely ha nem léteznék, meg kellene teremteni. De szüksége van a mi fővárosunk mai, modern irányban fejlődő jó Ízlésének is arra, hogy művészeinket értékük intimitásában ismerhesse meg, melegebb, bizalmasabb családi körben s ne csupán a „nagy kiállítások" hideg fényében és szertartásosságában. Hogy pedig a mi kiállításaink színvonala mily gyorsan emelkedik évről-évre, nemcsak tárlataink sorozatára mutathatunk reá, hanem a párisi kiállítás művészi kitüntetéseire is, ahol a Nemzeti Szalon művészei közül mindenki, aki ott kiállított, kitüntetést is kapott. (László Fülöp, Hollósy, Szinnyey, Grünwald, Ferenczy, Bachmann, Kardos, Migl, Szikszay, Tölgyesy, Veres, Pálya, Boruth, Mannheimer, Katona, Mendlik, Perimutter, Kacziány, Baditz, Rippl-Rónai.) Ilyen művészek támogatásával bizton reméljük, hogy egyesületünk a magyar