A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

Székely Bertalan műveinek kollektív kiállítása és nemzetközi grafikai kiállítás

viszonyok között Írhatta volna ecsetjével vásznára lelkének elrejtett kincseit, s talentumának összes gazdagságát ! ? A magyar történelem minden fényét egy csomóba markolhatta volna össze, hogy hőseink és atyáink dicsőségét évezredekre fentartsa a magyar történelmi képcsarnoknak Pantheonjában. De mikor lelkesedéstől égő szívvel lázasan fogott a nagy munkához, megígértették vele, hogy történelmi képek felajánlásával többé nem fogja zavarni a magas kormányt. Ez volt a legkegyetlenebb ökölcsapás, a melyet szivére mértek. Álmodozásából rázták fel durva kezekkel a művészt, a kinek az álom birodalma s az álmodozás Istentől vele született joga. Ez már több a csalódásnál. Ez a kiábrándulás ! Pedig minő termékenységgel alkotott, mig hinni és remélni tudott a jövőben ! ? A munka nem fárasztotta, a nélkülözés nem csüggesztette s mosolyogva tudta tűrni, hogy homlokán tapostak az epigonok, a kik sarujának szijját sem voltak érdemesek megoldani. 0 szerényen vonult vissza műtermébe — eltemetkezni. Nem izgatta őt az anyagi kizsákmányolás alacsony versenye, mert ő nagyságát munkájának benső becsében, nem pedig protekciók és hasznos összeköttetések megszerzésében kereste. így vonul vissza sebeit gyógyítgatni a megsebzett oroszlán is ! A magábavonultság kontemplációja csak értelmét tette mélyebbé s a sok csalódás elvezette egy bizonyos fokú kijózanodáshoz, amely a lélekre az élethumornak zománczát vonja. Mennyi munkánkba, fáradságunkba került, mig beleegyezett, hogy művészetének gazdagságát még életében