A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa, 1900.

11 (Egészen nekilelkesült a cimer leírásába s én mosolyogva kérdeztem:) — Hát jó volt az a kép Sonnenschein ur?! — Meghiszem azt. Nagyon, nagyon jó volt. Csak azt sajnálom hogy ellopták. . . . -— Hogyan ? ! — Átmentem lakni a Bástya-utcába. De már akkor Munkácsy urnák nagy hire volt. Egyszer bejött hozzám egy finom uri ember s megkérdezte, hogy ki festette ott künn azt a cimert. Én kivágtam büszkén, hogy az én címeremet Munkácsy festette! — Miért hagyja hát akkor az ur azt ott künn utcacégérnek ! ? Hiszen az a szobájában is nagyon szép kép volna ! Én azonban könnyelmű elmével nem sokat törődtem vele, hanem még azt mondtam neki : — Ha szobaképnek szép, akkor még szebb az utcán, mert legalább többen látják! Tetszik tudni, még akkor jól ment a mesterség. Könnyebben beszéltünk. Pedig kár volt szót nem fogadni, mert két nap múlva ellopták a kapunkról. Lefeszítették az S-ről. Még egy darabja oda is törött. Sohase tudtam meg, hová került. De festett ezenkívül még két képet is. Egyik én volnék, a másik a feleségem. Nyolcvan pengőt adtam érte, pedig az sok pénz volt abban a világban. Ezek voltak nálam az első bevégzett képei. Ezeket azután kiállította a Deák-utcában es szerencsét hoztak neki, mert azt mondta, hogy megkapta rájuk a stipendiumot. Azután elment lakni tőlem, mert a Röckék vették pártfogásukba. Az egyik gépész volt, az adott ingyen lakást neki; a másik szappanos a király-utcában, ez meg