A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900
A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa, 1900.
4 veszett lassanként a messzeségbe, mint az égzengésnek elhaló moraja az éjszakába . . . — Meghall a nagy Pán ! A nagy Pán halott! * * * Ismétlődött a történelem . . . Mintha ezt a képet a mi ifjú művészegyesületünk tavaszi ünnepségéhez festették volna! Az illatos tavasz verőfényében mi is színekkel, virágokkal ékesítettük fel hajlékunkat, hogy a művészet tiszta örömeit nyujtsuk a boldogság után sóvárgó világnak. Szivünk örömtől áradozott, hogy a sivár anyagi küzdelmekben kimerült lelkeket felüdíthetjük egy kissé a művészet Árkádiájában. Teremtő erőknek virágzása, művész talentumoknak uj sarjadzása várta már napok óta a műszerető közönséget, hogy oda kínálja nekik a művészet illatát, ezt a legtisztább földi gyönyörűséget. De minket is lesújtott egy szomorú szózat a derült égből. E gyászos hang végig sajgott egy nemzet élő idegrendszerén ; a mi szivünk pedig még most is remeg belé. — Meghalt a nagy Pán! Sírás és zokogás tört elő a művészet szent berkeiből. A fekete gyász setétsége reáborult a paletták színeire, — a kezekből kihullt az ecset, a szivekben elnémult az élet vidámsága. — Meghalt a nagy! ... A mester! Meghalt s vele a magyar művészet szentélyében a legdíszesebb oszlop összetörött. Az a mesés fényű égi láng, amely váratlan erővel tört elő az ismeretlenségből, hogy fénybe vonja egy pillanatra a mi édes hazánk dicsőségét, kilobbant, hogy visszahulljon ismét, a
