Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Tímár Árpád: Mednyánszky László a magyar sajtóban. 1876—1919

A Nyugatban Bálint Aladár írt nekrológot. Megemlékezett Mednyánszky vándorló-csavargó életformájáról, utalt rá, hogy rendkívül sokat dolgozott, s ezért képei közt vannak „a vásári színvonalat" alig meghaladók is. Összefoglalta azt, ami a köztudatban tájképeiről megfogalmazódott: „Mednyánszky az óráról órára, sőt percről percre változó jelenségek titkait fürkészte szakadatlanul. Az elsuhanó felhők formáját, a köd, pára súlyát, tömegét, a hegy hátát végigcirógató lombok sűrűjét átnyilazó napsugarak fényjátékát, az árnyak nyújtózását emelte ki festményeiben [...] e nervózus, szaggatott ütemű piktúrában. Formái egymásba omlottak, parázsló színei fölött ezüstös vagy tompa aranyszín füst terjengett." Figurális képeiről is megértéssel, nagyrabecsüléssel írt: „szerette az elesett, kitaszított embert, a morál kötelékeiből kiszabadult individuumot. Néhány nevezetes alkotásának motívuma a csavargó. Büszkén, szinte felmagasztosult egyedüllétben ül a liget valamelyik padján, alatta avar, fölötte sárga lombok, mögötte barna levegő, köd, végtelenség és semmiség egyszerre. Ami festői tartalom a képben fellelhető, az mind e figurában összpontosul. A csavargó nem dégénérait, szánalmas emberroncs, hanem filozofáló, fölényes egész ember, valami kopott Übermensch. Testvére, társa Mednyánszkynak, ki maga is szent csavargó volt, kusza, ősz szakállas feje, kopasz koponyája fölé bátran odaképzelhettük az aureolát." Mednyánszky és a legmodernebb törekvések viszonyának problémáját sem kerülte meg Bálint Aladár. „Mednyánszky teremtő munkásságát kevéssé érintette az utolsó húsz esztendőben lejátszódott képzőművészeti evolúció. Stílusa alig változott. Kifejezési módja egyre tisztult, [...] de nála a formanyelv nem is nagyon fontos. Annyira az ember szava hangzik ki minden egyes alkotásából, hogy az a mód, ahogy mondanivalóit közli, egészen eltörpül a mondanivaló mélysége és sokasága mellett."

67 Az Újság című lap nekrológja Mednyánszky munkásságának utolsó periódusát méltatta: „A háború folyamán valósággal megújhodott művészete. Mint a sajtóhadiszállásra kéredzkedett festő bejárta csatatereinket és megérzékítette az eljövendő nemzedékek számára a nehéz és halálszaggal terhes levegőt, amelyben testvéreink vérük és könnyük hullatásával vergődtek. Csatát, vagy bár csak harcias akciót is, sohase festett. De megföstötte a katonai nyomor szekértáborait, a holtra fáradtan vánszorgó kocsikaravánokat, a temetőkeresztekkel szegélyes utakat. Galícia emberölő sarát és ólmos súlyú levegőjét."

1

'

8 JEGYZETEK 1 Pasteiner Gyula: Magyar festőművészek Párizsban. Kelet Népe, 1876. április 13. 1. 2 A párizsi „Salon" magyar képei. Fővárosi Lapok, 1876. május 14. 521.; (Gy.) [György Endre]: Utolsó látogatás a „Salon"-ban. Fővárosi Lapok, 1876. június 29. 689.; I-y. I.: Magyar művészek a párizsi műkiállításon. Pesti Napló, 1876. május 11. [2.] 3 Berényi László: A műcsarnok kiállítása. III. Nemzeti Hírlap, 1877. november 14. 2. 4 Szendrei János: A műcsarnokból. Pesti Napló, 1884. április 20. 2. 5 Szana Tamás: A műcsarnokból. (Második sorozat). Nemzet, 1884. április 17. reggeli kiadás, 2. 6 Prém József: Új képek a műcsarnokban. Pesti Hírlap, 1884. április 18. 2. 7 (H-th.): A műcsarnokból. Az újabb képekről. Fővárosi Lapok, 1884. április 20. 613. 8 (H-th.): A képkiállításban. (Tájképfestőink s egy szobrászunk.) Fővárosi Lapok, 1884. december 7. 1854. 9 A műcsarnok őszi kiállítása. II. Egyetértés, 1888. október 16. 1. 10 A műcsarnok új kiállítása. Egyetértés, 1888. november 16. 1. 11 Justh Zsigmond: Báró Mednyánszky Lászlóról. A Hét, 1890. június 29. 413. Az írást a Művészeti Krónika újraközölte Intim vonások Mednyánszkyról címen, 1905. márc. 15. 3-4. 12 Új művészegyesület. Fővárosi Lapok, 1894. január 13. 109. 13 Nemzeti Szalon. Pesti Napló, 1894. március 13. 7-8. 14 Tavaszi műtárlat. Táj-, állat- és csendélet-festők. Pesti Hírlap, 1894. április 28. 17. 15 Hazánk, 1895. július 6. 6. 16 (g. i.) [Giergl István]: Képkiállítás. Kacziány Ödön és Mednyánszky László. Magyarország, 1895. július 7. 3-4. 17 Uo., 3. 18 Alfa [Alexander Bernát]: A műkiállítás. Budapesti Hírlap, 1896. június 16. 1-2. 19 „Br. Mednyánszky László tájképei közül a leghangulatosabbak a téli reggelt s erdős vidéket ábrázoló festményei." Divald Kornél: Millenniumi képzőművészet. IX. Zsáner és tájképfestők. Magyar Szemle, 1896. június 28. 311. 20 Keleti Gusztáv: A festészet és szobrászat az 1896. évi ezredéves országos kiállításon. Budapest, 1898. 45. 21 Sz. E. [Szálai Emil]: Az ezredévi tárlat. 6. Az excentrikusok. Magyar Géniusz, 1896. június 23. 434-435. 22 Magyar festők Párizsban. Budapesti Hírlap, 1897. május 4. 10. Adrien Remacle cikkét közli: Malonyay Dezső: Mednyánszky. Budapest, 1905. 32-35. 23 Magyar művészek Párizsban. Fővárosi Lapok, 1897. május 5. 7. 24 Malonyay Dezső: Két magyar művész. Budapesti Hírlap, 1897. május 21. 2-3. A cikk szövegét később szinte szó szerint beépítette 1905-ben megjelent monográfiájába Malonyay. 25 Pékár Gyula: Magyar művészek Párizsban. Mednyánszky és Somssich kiállítása. Budapesti Napló, 1897. május 26. 9. 26 Bojtorján [Ambrus Zoltán]: Magyar festők Párizsban. I. Mednyánszky. A Hét, 1897. június 6. 366. 27 Lyka Károly: Tájképek. Budapesti Napló, 1898. május 11.2. 28 Az állami aranyérmek nyertesei. Műcsarnok, 1898. 37. 29 Yartin [Nyitray] József: A téli kiállítás I. A Hét, 1898. december 4. 783-784. 30 Nyári Sándor: A műcsarnok téli kiállítása. Magyar Kritika, 1898. december 15. 82. 31 Diner-Dénes József: Magyar képzőművészeti kiállítás. In: Magyarország a párisi világkiállításon 1900. Budapest, 1901. 43-44.