Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Markója Csilla: „Egy fenséges és egy ijesztő arc közötti távolság". Mednyánszky László rendhagyó művészetéről

másutt már túléltnek minősített, kidobásra érettnek ítélt képi konvención. Nem sietett: a gyors fejlődés és a verseny fogalmai távol álltak tőle. Lefaragott a romantikus festészet túlzásaiból, megtöltötte maradandó tartalommal az impresszionisták pillanatképeit, monumentálissá fokozta az intim paysage-ot, a zsanérból pedig expresszionista drámát csinált a fölös szcenika elhagyásával. De festett olyan „vegytiszta posztimpresszionista" képet is, mely alig emlékeztet már naturalista gyökereire (kat. sz. 200.). Virtuóz zseni volt, olyasfajta, aki nem néhány nagy művel, hanem inkább látásmódjának alapvető másságával, próteuszi alakváltozataival keltheti fel újra és újra érdeklődésünket. Mednyánszky újrafelfedezésének most jött el az ideje. A módja pedig, hog)

7 meglátogassuk 2003. októberében nyílt, mintegy 500 műtárgyat magába foglaló retrospektív tárlatát, mely a Magyar Nemzeti Galéria után Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Galériában, majd egy válogatás formájában 2004 őszén Bécsben, az Oberes Belvedere-ben is bemutatásra kerül. JEGYZETEK 1 Proust, Marcel: Az eltűnt idő nyomában. III. Guermantes-ék. Ford. Gyergyai Albert. Budapest, 1983. 430. 2 Deleuze, Gilles: Proust. Budapest, 2002. 100. 3 Megyery Ella: Mednyánszky László báró különös életéről és haláláról beszél legbizalmasabb barátja egy bécsi műteremben. Új Magyarság, 1935. szeptember 15. Újraközölve: Enigma, No 24/25, 2000. 286-288. Az idézett oldalszám ez utóbbi közlésre vonatkozik: 287. 4 Ld. Ján Abelovsky: Mednyánszky László a szlovák művészettörténetben című tanulmányát jelen kötetben. 5 Czobel Istvánné Mednyánszky Margit: László - Brouillon (visszaemlékezés). Enigma, No 24/25, 2000. 63. 6 Szirmay-Pulszky, Henrietta von: Genie und Irrsinn in ungarischen Geisterleben. München, 1935. 125-126. 7 Mednyánszky Margit, a művész húga, Mednyánszky beszámíthatatlanságára, „korlátozott elmetehetségére" hivatkozva akarta semmisnek nyilváníttatni a művész Wolfnerékkel kötött szerződését: „Tény és való az, hog)' néhai báró Mednyánszky László szellemessége és művészi lelkülete ezen levéltöredékekben is ott csillog, nem kell azonban psychiáternek sem lenni ahhoz, hogy annál az embernél, akinek egy egyszerű értesítő levél meg írása már olyan megerőltetésébe került, hogy kénytelen egy kisebb témának papírra vetéséhez négyszer-ötször nekigyűrkőzni, aki oly szórakozott, hogy képes egy-ugyanazon levelet egy-ugyanazon napon többször is megírni, - ne legyünk kénytelenek kétségbe vonni és tagadásba venni azt a képességet, hogy az A. alatti szerződés horderejét, az abban terhére rótt kötelezettségeket megítélni és elbírálni tudta volna." (Czobel Miri fellebbezése az első bírói döntés ellen. Perirat 210. Budapest Főváros Levéltára VII. 2. c. 3. b 513/1920) ld. „Szenilis jóhiszeműséggel" - Válogatás a Mednvánszkv-Wolfner-per iratanyagából. Közzéteszi: Markója Csilla. Enigma, No 24/25, 2000. 230. 8 Erről az elfojtásokkal és elhallgatásokkal terhes vitáról első ízben most hallunk nyíltan: jelen katalógusban Kiss-Szemán Zsófia és Ján Abeloxisky is áttörést jelentő módon beszél a kényes témáról. 9 Vö. „A konzervatív nagybirtokosok egy, a Mérsékelt Ellenzék körül tömörülő csoportja erősödő ellenszenvvel figyeli a fokozódó ipari fejlődést, a nagyburzsoáziának a hatalomban való térfoglalását." Justh Zsigmond, aki pedig még a 80-as évek közepén a progresszív, modern polgári írói törekvések szócsöveként aposztrofált A Hét című lap főmunkatársa, nem sokkal később már elfordul az általa „filoszemitának" nevezett lap köreitől, s egy magyar illusztrált revű megalapítását tervezi, többek között Mednyánszky illusztrációira számítva. Vö. Diószegi András: Justh Zsigmond (1863-1894). Irodalomtörténeti Közlemények, 64. 1960. 663-664. 10 Ez az anyagi támogatás már a kilencvenes évek végétől fennállt, de csak 1903-ban öltött szerződés formájában testet. A szerződést, melynek lényege az volt, hogy Wolfner József, majd cége, az Új Idők és a Lyka Károly szerkesztésében megjelenő Művészet című folyóiratokat is kiadó Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. rendszeres apanázs fejében igényt tartott Mednyánszky műveinek kizárólagos eladási jogára. A szerződést 1914-ben megújították, majd 1918-ban felbontották. A szerződés és a hozzá kapcsolódó per történetéről ld. az Enigmában közölt peranyagot: „Szenilis jóhiszeműséggel" (7. jegyzetben i. m. 212-249.), és jelen kötetben Sümegi György: Wolfner József és Mednyánszky László. (A Wolfner-Farkas-gyűjtemény) című tanulmányát. 11 Melynek pl. maga Malonyay olyannyira nem tulajdonít jelentőséget, hogy, mint arra Gosztonyi Ferenc jelen katalógusban olvasható tanulmánya felhívja a figyelmet, gond nélkül idézi könyve részeként Lykának eg)' teljes tanulmányát. Mint arra Császtvay Tünde. Laczikonyha, kothurnus, tülök című tanulmányában is utal jelen kötetben, ez az ellentét egyben a periféria és a centrum ellentéte is. 12 Ld. pl. „Csak nézte a nag}' művész elhanyagolt szakállú arcát. Különös erejű kék szemét látta. Abban a szemben a bölcsesség és gyengédség mély kifejezése sugárzott. Olyan jóság, amelyet emberi tekintetben még nem látott." Harsányi Zsolt: A csavargó. Vasárnap, 1942. június 14. Újraközölve: Enigma, No 24/25, 2000. 299-300. Az idézett oldalszám ez utóbbi közlésre vonatkozik: 300. 13 A 8. jegyzetben i. m. 14 Pór Péter: Rilke, Henri Michaux mellett. Enigma művészetelméleti folyóirat, Rilke-számok. Holmi, 15. 2003. 562. 15 Bár a Brestyánszky-féle kiadás - Mednyánszky László naplója (Szemelvények). Szerk., előszóval és jegyzetekkel ellátta Brestyánszky Ilona. Budapest, 1960. - elsődlegesen művészettörténeti szempontú válogatásról árulkodik, az eredeti gépiratból kiderül, hogy a szöveg egyfajta cenzúrán is átesett: kimaradtak belőle a Mednyánszky magánéletére, homoszexuális kapcsolataira, antimaterialista és „osztályidegen" nézeteire, illetve a nemzetiségi kérdéshez való hozzáállására, a teozófiai és egyéb spirituális irányzatokkal való kapcsolatára vonatkozó dolgok. Ezenkívül sajnos a szöveg jó néhány félreolvasást is tartalmaz, akárcsak az Enigmában közzétett 1920-as kiolvasások, amelyek korabeli átíróik hibáit és kihagyásait tartalmazzák. A mostani naplókiadás az eredeti görögbetűs szövegekkel történő összeolvasás révén korrigálja a hibákat és új, eddig publikálatlan szövegeket is közöl. 16 Erről a kérdésről ld. bővebben Kiss-Szemán Zsófia jelen katalógusban közzétett recepciótörténeti tanulmányát. 17 Genthon, István: Az új magyar festőművészei története 1800-tól napjainkig. Budapest, 1935, 154-156. 18 „Közismert tény, hog)' Mednyánszky kései műveihez nem a »valós« életből, hanem az akkor igen divatos teozőfiából merített ihletet." Vö. Ján Abelovsky jelen katalógusban közölt tanulmányával. 19 Itt kell megjegyezni, hogy Mednyánszky tipologizáló hajlandósága legalább annyira talált megerősítésre a Justh-kör evolucionista, Taine-re hivatkozó nézeteiben, mint a teozófiában. 20 Blavatsky, Helena Petrovna: Die Geheimlehre. III. Bd. Esoterik. Nachgelassene Schriften. Leipzig, 1897. 455-535. Magyarul ld. Havas Lujza fordításában: A Titkos Tan (részletek) Enigma, No 35, 2003. 117. és 120. (A további idézetek erre a kiadásra utalnak.)