Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Markója Csilla: „Egy fenséges és egy ijesztő arc közötti távolság". Mednyánszky László rendhagyó művészetéről

témáit és korai művei között számtalan parasztporté, vagy kaszálási jelenet található, kettejük kapcsolatának lényege nem a tematikus ráhatásban keresendő. Mednyánszky csavargóképeit ugyanis éppenséggel nem a munka, hanem a provokáló munkátlanság jellemzi. Millet maga is vadul tiltakozott képeinek túlzottan szociális vagy morális szemszögből történő értékelése ellen. Millet, akár Mednyánszky, megrögzött individualista volt. Legújabb monográfusa, Lucien Lepoittevin azzal az elmélettel áll elő, hog)' Millet, aki fiatalon számos pajzán témájú képet festett, valamiféle a testiséggel kapcsolatos megcsömörlés után, mintegy saját „erkölcstelensége" elöl menekül a paraszti témához és Barbizonba. „Mind a benne lakozó férfi, mind a benne lakozó művész meg kívánta tisztítani lelkiismeretét, és saját kifejezése szerint már »más témákkal akart kitunni«. [...] Az a tisztogatás, amelyet Millet a műveiben végrehajt, a nagyon érzéki embereknek hirtelen a szigorú aszkézissel járó megtéréséhez hasonlítható."

1

' Millet a testiségtől való ilyetén menekvését követően „hamar talál a paraszti életben néhány kedvenc témát, néhány őstípust, amelyeket nem győz újra és újra tökéletesíteni. [...] Stílusának fejlődése személyes problémáival lesz összhangban. így eg)' újabb változás következik be, amely szorosan összefonódik más változásokkal, és amely végigkíséri művészettel kapcsolatos gondolatainak, mondhatnánk doktrínáinak, egyre gyötrőbbé váló rögeszméjének fejlődését, ami nem más, mint a legáltalánosabb és legegyetemesebb szempontból vizsgált »emberi« témája, amely téma egy derűs, pontos, kidolgozott, szoborszerű és gyakran monumentális alakformálással párosul."

33 De Mednyánszky és Millet rokonsága nem csak művészetük spirituális, és ezzel összefüggésben monumentális karakterére korlátozódik. Igencsak hasonló motívumfelfogásuk is: Millet-nek is „mániája", hogy „ugyanazon témákat ismételgeti sokszor egymás után, de nem azonos módon, hanem különböző méretekben és technikákkal - egyszer így, másszor úgy. A Millet fejében és injaiban egyaránt ott élő archetípus így tehát fejlődése során számtalan módon kifejezésre került, ami persze kellőképpen összezavarhatja az időrendi problémákat megoldani kívánó művészettörténészt."

31 Ismerős, ugye? Nemkülönben azok lehetnek a következő észrevételek is: „Miilet munkássága tehát nagy tematikus ciklusokra bontható, melyek egymáshoz szervesen illeszkedő, szigorú sorozatokba rendezett, különböző (dúr és moll-) hangnemekben előadott nagy szimbolikus ciklusok is egyben." Nem véletlen, hogy Mednyánszky már elemzett, a hangulatokat hangnemekkel társító eljárása is előkerül. Mind a gesztikus őstípusokhoz, e XIX. századi modern pátoszformákhoz, mind a hangulati hangszereléshez való ragaszkodás mindkettejük művészetében hagyományos ikonográfiái témák újraértelmezésével vette kezdetét. Miilet esetében arról volt szó, hogy a zsáner műfaját felülírta a történeti festészet klasszicista konvencióival. E sajátos hibrid következménye a heroikus paraszt figurája. Parasztjai a munka hőseiként táboroznak a csatamezőkön. „A stílus és téma monumentális jellegére Miilet minden kortársa felfigyelt. A »michelangeloi« jelzőt használták képeivel kapcsolatban."

3

' Mednyánszky monumentális korai főműve, a Szerencsétlenség (kat. sz. 36.), melynek fő motívumát már 1878-ban emlegeti: „Szegénylegény sebesülten. [...] Halászok a természetteli küzdelemben.",

36 tulajdonképpen egy Levétel a keresztről ikonográfiái típus érzelmes zsánerszerű feldolgozása. Mednyánszky húga visszaemlékezései szerint 1875-ös párizsi látogatása alkalmából órákat tölt a Louvre-ban. Éppenséggel láthatta is Bassano Krisztus levétele a keresztről?" beállításában és kompozíciós megoldásaiban nagyon hasonló művét. De mivel itt egy továbbhagyományozódó ikonográfiái típusról van szó, nem is lényeges, milyen mintát használt konkrétan Mednyánszky. A gyönyörű, izmos testű halászlegény fölé vélhetőleg anyja hajol, míg kedvese egy szék karfájára borulva zokog. A sebesült halász motívuma képek és rajzok sorozatában burjánzik tovább. E motívum egy rövid időintervallumon belül történő „keresztezéseinek" és „átfordításainak" bemutatására a kiállításon is kísérletet teszünk. A sebesült halász figurája kiszakad a zsánerszerű kompozícióból, és az elalélt, meggyötört férfitest egymagában is megjelenik a Haldokló halász című kompozíción (kat. sz. 37.). A rajzokon pedig felbukkan Pietá-szerű elrendezésben is, vagy, egy meghökkentő fordulattal, a fekvő figura lábára kaloda kerül, és a kép egy megszégyenítési jelenetté alakul. Itt először találkozunk Mednyánszky motívumainak szemantikai többértelműségével, amiről a későbbiekben még bőven szót ejtünk. Érdekességképpen jegyeznénk meg, hogy egy francia festő, Théodule Ribot (1823-1891) a Levétel a keresztről ikonográfiái típust szintén egy kínzási jelenetbe fordította. Akár Mednyánszkynál, itt is a földön elhanyatló férfi lábára terelő9. Mednyánszky László: Katona téli tájban, o., karton, 35 x 24 cm (Magántulajdon Kieselbach Galéria, 2002. évi őszi aukció No 118.) 10. Mednyánszky László: Vonuló trén, o., v., 81 x 98 cm (Magántulajdon)