Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Bakó Zsuzsanna: Kitaszított lelkek útjain bolyongva. Gondolatok Mednyánszky László rendhagyó portréfestészetéről

Iára szálljon alá és a nagyvárosok alvilágát, nincstelen, hajléktalan csavargókat, a társadalom perifériáján tengődő embereket fessen meg, azonosulva sorsukkal. Köztük élt, járta az utcákat, ahol kóboroltak, benézett a kocsmákba, ahol pihentek és melegedtek, s műterme mindig nyitva volt számukra. A Két fej című kép dülledt szemű csavargói kétségbeesetten, riadtan, szinte már nem is az ember, hanem az állati lét pereméről néznek vissza. Tekintetükben riadalom, félelem és csodálkozás egyszerre érezhető, s az arcok szinte szétfeszítik a képteret (kat. sz. 89.). A Csavargófej kidülledt szemeivel a semmibe mered, nyitott száját talán éppen egy segélykiáltás hagyta el. Arca eltorzul, vonásain rémülettel vegyes csodálkozás tükröződik. Ez már nem is portré ez maga a rémület (kat. sz. 86.). A kétségbeesett lelkiállapot minél tökéletesebb kifejezésében nemcsak szenzibilis alkata, hanem a színek gondos megválasztása, pszichés jelentéstartamuk ismerete és értelmezése is segítette.: „Van egy rozsdavörös, barnás piszkos-vörös, amely a legnagyobb mértékben izgatja az idegeket. Van ebben a színben valami fenyegető, kivált, ha más piszkosszürke és meleg színek veszik körül. [...] A rozsdavörös és a megszáradt, vagy alvadt vér színe lángra gyüjtja a már erjedő érzelmeket. A legtöbb ragadozó állatnak ez a színe."

1

' Mindezeket az érzéseket akár szavak nélkül is tökéletesen közvetíti a vöröses hátterű Csavargófej-tanulmány (Sebesült), bár felfelé néző tekintetével, borzas hajával, kissé tátott szájával inkább a ragadozó prédájára emlékeztet, egész lénye az emberi lét határmezsgyéjén lévő ember kiszolgáltatottságát, tehetetlen dühét testesíti meg (kat. sz. 217.). A kép Sarkantyú Mihály könyvében a Sebesült alcímet viseli. E címadás már jelzi a figurális és portréábrázolások egyik jellegzetes problematikáját. Mednyánszky ezt „átfordítások és keresztezések" fogalommal jelölte, vagyis ugyanaz a motívum - ezúttal a hátravetett fejű, megsebzett állathoz hasonlatos fej tartású figura -, csavargóként és sebesült katonaként is értelmezhető.

18 A kétségbeesett haragtól a szelíd beletörődésig, érzelmek változatos skáláját vonultatják fel Mednyánszky csavargófejei. Melankólia, szenvedés és kilátástalanság egyszerre kavargó érzéseit tolmácsolja a Mi lesz

1

? (Csavargófej) című műve s miként a korábbiakon, itt is nagyon fontos szerepet játszanak a szemek (kat. sz. 132.). „Lélekfestés volna egy arcot olyan világításban megfesteni, amelyben a fej a legkevésbé plasztikus és anyagi, minek következtében a szem annál beszédesebb." - írta naplójában.

19 Itt a háttér sötét, s a hóesés kissé elmosódottá teszi a vonásokat, s a titokzatos sárgás fény, amely mégis ráesik az arcra, elsősorban a szemeket kelti életre, amelyek minden mozdulatnál, minden cselekvésnél jobban mesélnek a lélek mélyén zajló csendes drámáról. Az egyedi és általános, a specifikus és tipikus állandóan jelenlévő finom és kényes egyensúlya itt a tipikus oldalára billen és a csavargók már nem szuverén személyiségjegyekkel rendelkező egyedek, hanem a csavargó lét megtestesítőivé válnak. Mednyánszky, legyőzve a múló időt „az örökkévalóságba emelte" képein reménytelenségüket, kétségbeesésüket „Voltaképpen minden ember érdekes, nemes és nagy, mihelyt eltekintünk attól, ami benne mellékes. Minden emberben általános érdekű típus ölt alakot." - írja egy helyütt.

20 Az ő kitaszított „védencei" olyanok, akik figyelmet érdemelnének a társadalomtól. Egészalakos álló vagy ülő, pihenő vagy leselkedő csavargói éppen ezt a figyelmet fokozták fel a festői megfogalmazás már-már hipnotikus erejű, szuggesztív szintjére. A Verekedés után csavargója sebesült könyökét fogja, tartása hátranéző fejmozdulata félelmet árul el, ugyanakkor egyszerre tükröz rejtett és már kiélt agresszivitást, és a megvert, megalázott, sérült ember érzelemvilágát (kat. sz. 87.). Mednyánszky úgy ábrázol cselekvést, hogy egyetlen mozdulat/pillanat dinamikájába sűríti bele az egész történést, és pusztán hangulattal jellemez. „De mi az, ami a tettet pótolandja a képben? A hangulatnak egy bizonyos neme, de az allegória kizárásával."

21 Majd a drámai hatás elérésével kapcsolatosan a következőket írja: „A keresett forma tehát nem lesz annyiban drámai, sőt minden cselekvést lehetőleg kerülni kell. A hangulat van hivatva ezt pótolni."

22 A hangulat egyik legfontosabb - a brutalitást is tökéletesen érzékeltető - eleme itt ismét a szín: „Minden keverék és minden szín közül a vörös sárgás és barnás keverékeinek van érzékileg legizgatóbb hatásuk. De ennek a rozsdás, barnásvörösnek még egy különleges, rettentően gonosz indulatú hatása is van, amely más érzékileg izgató hatásoktól igen különbözik. (Kegyetlenül brutális témához illő szín.)"

23 A kép egy műfaji variánst képvisel, amely valahol a portré és az életkép között mozog, miközben már nem portré, mert típussá magasztosult és nem életkép, mert nem ábrázol cselekvést. Mednyánszky szerette ezt a műfajt. Legjobb, legkifejezőbb csavargóképei e műfajban készültek. Az Ágrólszakadt című kép csavargója - a különlegesen megválasztott nézőpont miatt - monumentális hatásúvá válik, földön ülő és karjait térdén pihentető figuráját, a tűz alulról világítja meg. különös hangsúlyt adva rongyos nadrágjának és elgyötört arcának (kat. sz. 170.). Mint minden csavargófigurában, ebben is benne rejlik a menekülésre kész állapot érzékeltetése. Ezt a legpregnánsabban az Éjszakában figyelő álló csavargója példázza. Hátratett keze, fenyegető arca a lefojtott, de bármely pillanatban kirob3. Mednyánszky László: Éjszakában ßgyclö, o., v., 100 X 70 cm (Kállai Ernő: Mednyánszky László. Budapest, 1943. XLrv.)