Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szabó Júlia: Mednyánszky László: tájvázlatok, táj és „genre" képek

1. Camille Corot: Szent Sebestyén (első vázlat), 1853 körül (Párizs, Louvre) valóságos viszonyait ábrázoló tájképfestést tanulta meg, s azt egész életében művelte. A német romantikus és szimbolista festőktől, akiknek műveit Münchenben láthatta, az emelkedett, filozofikus tájfelfogást leshette el, a titokzatos és a sejtelmes tiszteletét.

8 Már a náluk józanabb Endertől megtanulta, hogy összefoglaló „jellemzést" kell adni az ábrázolt tájról, hogy „kilátást", „rálátást" kell festeni, s hogy nagyon fontos minden ábrázolt „motívum". Már gyerekkorában találkozhatott reprodukción barbizoni festményekkel, ezért nem véletlen, hogy amikor Párizsba utazott, első napjait, mint sok kortársa, a Louvre-ban, a Palais du Luxembourgban és a többi akkor nyüt tárlaton töltötte, például „egy felséges Corot kiállításon".

9 Jean Baptiste Camille Corot és Jean-François Millet példája segíti a fiatal Mednyánszkyt a művészi kibontakozásban, noha komoly hatással volt rá akadémiai mestere, Isidore Pils háborús festészete, valamint Ernest Meissonier 1848-as barikád-festményeinek melankolikus, elbeszélő realizmusa, s talán nem ment el érzéketlen Edouard Manet Halott torreádora (1864) és bikaviadalt ábrázoló festményei (1865-66) mellett sem. Amikor Mednyánszky ismételten Barbizonban dolgozott, ott már több generáció sok nagy mestere megfordult. Magyarországról a Mednyánszky által tisztelt, nagybeteg Paál László, s tájképeiben olykor csaknem barbizoni mesternek tekinthető Munkácsy Mihály. Barbizon ekkor már több évtizede fontos központja volt a realista tájfestészetnek és a tájba helyezett köznapi életképnek.

10 Már a klasszicista akadémia fény-levegő viszonylatokat kutató mestere, Pierre-Henri de Valenciennes is festett Fontainebleau-ban. Az ő tanítványa volt többek között Corot, aki John Constable példáját követve, munkássága egy szakaszában itáliai klasszikus tanulmányok után, elfordult a történeti tájtól és realista tájfestő, Barbizon köznapi tájfestője lett. Amikor kritikusok, írók, művészek kezdték hirdetni a „szabadság festészetét", írták le a kusza, kavargó szenvedélyekkel párhuzamba hozott tájakat,

11 amikor Barbizon műtermeiben és kocsmájában olyan művészek fordultak meg, mint Gustave Courbet, Honoré Daumier, a barbizoni realista táj is szenvedélyesebb, drámaibb lett Miilet, Daubigny, Dupré, Diaz, Theodore Rousseau és Paál László vásznain. Barbizon történetének vijabb feldolgozásaiban ismételten hangsúlyozzák a kutatók, hogy milyen fontos a barbizoni mesterek számára az emberábrázolás a tájban. A munkálkodó ember- és asszonyalakok ábrázolásában sokszor megjelenik valamilyen drámai történet, élet és halál, ember és szenvedés viszonyáról. Mednyánszky egész életművében ugyancsak jelen van - a kezdetektől fogva élete végéig - a természet aprólékos megfigyelése mellett a tájban játszódó emberi cselekmények sora. (Például az előtérben krumpliszedők látszanak a sáros földön, a Tátra tövében marhacsordát hajtanak, az alföldi város főterén ködben gyülekeznek a hajnali vásárosok, egy hegyi úton feltűnik egy magányos lovas.)

12 Művei egy másik csoportjában a tájban felderengő emberalakok valamilyen drámai történetre utalnak, kegyetlenségek, bánat, szenvedés hordozói.

13 Ezek a szimbolikus történetek nem csupán Mednyánszky személyes motívumai, noha önmagukban mind közvetlen élményekből fakadnak. Hasonló témájú festményeket Miilet, Corot (1. kép), Theodore Rousseau és Dupré is festett.

14 Mednyánszky Párizs külvárosában szerzett élményei nyomán vált drámai realista tájfestővé, bár igazat kell adnunk testvére leírásának, mely szerint: „Millet monumentális parasztjaival hatott rá leginkább." Ezért a Szalon által elfogadott „szürke borús Szajna a Notre-Dame-mal"-t ábrázoló festményének sorsával nem törődve Mednyánszky újra meg újra Barbizonba látogat, majd nyáron hazajön Beczkóra, hiszen a Tátra környéki táj és lakóinak világa lesz az ő személyes Barbizonja.

15 Tenyérnyi vagy annál kisebb ceruza és tollvázlatok sorozataiban próbálgatja a látott viszonyok minél tökéletesebb visszaadását.'" A végcél kisebb vagy nagyobb olajkép (ezt nevezi „képnek" feljegyzéseiben), olykor tempera vagy pasztell. Tájképeinek egy részén érezhetjük a halállal termékenyített élet, a baudelaire-i romlás, rothadás illatát, másokon viszont tavasz virít, virágos fák látszanak és a friss levegő valóságos impresszionista hatásokat mutat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor Mednyánszky ismételten felkeresi Párizst és Barbizont, már megszületett és virágzik az impresszionizmus, közösen és egyenként is kiállítanak impresszionista mesterek, sőt formálódnak a nagy posztimpresszionista életművek is. Párhuzamos életművek - néhány adattal Napjainkban felértékelődött Barbizon szerepe az impresszionizmus születésének kutatásában is. 1866 körül, egészen a hetvenes évek közepéig, még Claude Monet is barbizoni módon fest Pontoise-ban, Párizsban és a normandiai tengerparton.

17 Ebben a korszakában egy különleges formájú szikla a tengerben nem a látvány felbontását mutatja még, hanem drá-