Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Gellér Katalin: „Vonjuk ki magunkat egyre jobban és jobban az érzéki csalódások eme világából"

ti vonzódására nem derül fény sem párizsi, sem hazai naplójából. Annál inkább érintett barátnője Czobel Minka költőnő, aki a szimbolizmus, buddhizmus vonzáskörébe került.

11 Megfordultak a nagyőri kastélyban más „keresők" is, mint Olgyai Viktor (1870-1929) grafikus, aki Felvinczi Takács Zoltán szerint Czobel hatása alatt vált teozófussá.

15 Őt Mednyánszky hívta meg Nagyőrre. Olgyai 1895 nyarán hosszabb időt töltött itt, s Czobel mellett a miszticizmus és okkultizmus egyik fő francia képviselőjének tartott Joris-Karl Huysmans olvasása is befolyásolta misztikus eszméi kibontakozását. Az 1910-es évektől elsősorban a buddhizmus foglalkoztatta, mint a kör szinte minden tagját. Justh a dekadencia koraként írta le a XIX. század végét, a nemesi osztályt gyengének, túlfmomult, beteg, fáradt fajnak, finom falú velencei üvegpohárnak láttatva. A Mednyánszkyk, a Justh-ok és a Czóbelek az ország felemelkedését a néptől várták, s pártolták az Alföldön hódító nazarénizmust. A néppel való foglakozás, a különböző reformok keresése a tolsztojánus Schmitt Jenő Henriknek a nazarénizmussal foglalkozó írásaiban, az Állam Nélkül című betiltott folyóiratában anarchista eszmékkel összefonódva jelent meg. Ebben a körben a misztikus-teozófus jegyeket magán viselő szimbolizmus, a buddhizmus egyéni jelentéssel bővült. Justh Czobel Minkáról, mint a „vágytalan boldogság", a legtisztább boldogság költőjéről írt, aki éppen buddhista „filozófiájában magyar."

16 A belgiumi, valamint a közép- és kelet-európai szimbolizmus speciális, megkülönböztető jegye, hogy a teozófia és a miszticizmus szorosan összekapcsolódott társadalmi kérdésekkel, s a korszak tolsztojánus messianizmusának is integráns részévé vált. Justh Mednyánszkyt „modern Szokratészként" írta le, s párizsi kültelki barátai „bon vieux chiffonnak," azaz „jó öreg rongyszedőnek" nevezték.

17 Személyében Velazquez koldus-filozófusai keltek életre, nem csak képtárgyként, hanem a művész által átélt szereppé, életfilozófiává válva. A „teozófus Mednyánszky' Az iskolák, stílusok szerinti besorolás értelmetlennek bizonyult Mednyánszky esetében, hangulat- és lélekfestőként való elemzése ezzel szemben megkívánja írásba foglalt gondolatai, a „filozófus" Mednyánszky analízisét. Ahogy Justh írásai Mednyánszky alkotói személyiségének csak egyik, elsősorban Justh dekadencia-élményével közös rétegére világítanak rá, úgy minden a festő feljegyzéseit elemző tanulmány is csak gondolkodásának forrásaira utal. A teozófiai hatás elemzése sem tekinthető többnek, mint egyetlen szál végig követésének, a Mednyánszky-jelenség egy megközelítési kísérletének, amely azonban, bár a hazai szakértők eddig alig figyeltek rá, ahogy más európai országokban, úgy a magyar művészetben is jelentős szerepet játszott. Az új eszmék nálunk általában ikonográfiailag és a formálást tekintve is hagyományos művekben jelentek meg. Elemzésük során közös, nem stílus-keresést, hanem életfilozófia megfogalmazási igényét bizonyító vonások kerülnek felszínre a századelő gyakran magányosnak tartott életműveiben, s a századforduló széttöredezettnek, inkoherensnek látott hazai történetében, amely vonások olyan egymástól - a festészet szempontjából - távolálló művészeket, mint Csontváry Kosztka Tivadar, vagy a gödöllői iskola képviselői, összekapcsolnak például Mednyánszky festészetével. A korábbi szakirodalom elsősorban Mednyánszky buddhista voltát emelte ki. Ennek egyik oka, hogy nem volt ismert a napló teljes szövege: a Markója Csillának köszönhetően olvasható újabb naplórészletek között vannak teozófiai vonatkozásúak is.

1K Mivel a magyar művészettörténeti szakirodalomban kevés teozófiával kapcsolatos feldolgozás született, talán nem felesleges a fogalom meghatározása. A theosophia (gör.) isteni bölcsességet jelent (Theos - Isten; Sophia - bölcsesség). Vallásfilozófia, mely különböző vallásokból merít, az ember istennel való viszonyával foglalkozik. Tanítása szerint Isten mindent áthat, az ő differenciálódása minden egyéni élet, máshogy fogalmazva „Isten önismerete az emberben".

19 A teozófia elsősorban hindu és buddhista elemeket (a teozófusok hisznek a reinkarnációban), valamint gnosztikus tanításokat tartalmaz. Clairvaux-i Bernát, Aquinói Szent Tamás írásaira, az Evangéliumokra, vagy Platónra való hivatkozás is gyakori. A teozófusok elődeik közé sorolták, többek között a Rózsakeresztesek mozgalmát és Eliphas Lévi (írói álneve: Alphonse Louis Constant) ezoterikus műveit. A teozófia alapelveit Helena Petrovna Blavatsky (1831-1891) tibeti utazása után fektette le. Madame Blavatsky első nagyhatású munkája (The Secret Doctrine, 1888) okkult tanok, hinduizmus, buddhizmus különös keveréke, amelyben a gnoszticizmus számos elemét is megtaláljuk. Blavatsky asszony New Yorkban, 1875-ben, Henry Steel Olcott-tal (1832-1907) létrehozta a nemzetközi Teozófiai Társulatot. Célja az egyetemes testvériség létrehozása, az ősi vallások tanulmányozása és megismertetése, valamint „a természet erőinek tanulmányozása és az ember rejtett energiáinak felszabadítása" volt.

20 Számos követője volt, közü2. Részlet Mednyánszky László naplójának 1920-22 között készült kiolvasásából (MNG Adattár, ltsz. 19753/1977)