Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky és a bécsi „Stimmungsimpressionismus"

KISS-SZEMÁN ZSÓFIA Mednyánszky és a bécsi „Stimmungsinipressionismus" Magyarország festészetének történetében csak elvétve mutatható fel példa arra, hogy a művész következetesen, az írott önvizsgálódás segítségével is alakítaná, követné alkotói tevékenységét és fejlődését. Mednyánszky azonban nemcsak a művészi praxis problémáira, hanem elméleti kérdésekre is nagy figyelmet fordított. Választ keresett a művészet és azon belül a festészet meghatározó és alapvető kérdéseire, értelmére, rákérdezett önmaga feladataira a világ (és nem csak a művészet) kontextusában és minderről kialakította saját elképzeléseit. Ezért vált képessé arra, hogy a környező világból elfogadja mindazt, ami valóban szervesen válhatott elképzeléseinek részévé. Ennek következtében Mednyánszky és a „Stimmungsimpressionismus" („hangulati impresszionizmus") viszonyát csakis tágabb összefüggésekben lehet kutatni, mint alkotómunkájában megjelenő művészeti problémák együttesét. Mednyányszky életműve - különböző stílusáramlatok hatása, állandó kísérletezések ellenére is - viszonylag egységes képet nyújt, sem tájfelfogása, sem alkotói attitűdje nem változott radikálisan az évek folyamán. Az 1877-es év a festő művészetében elsősorban barbizoni és párizsi tanulmányútján szerzett tapasztalatai összegzésének kezdetét jelentette és egyben új kihívások keresését további munkájához, amely a tárgyalt időszakban - és ezt hangsúlyozni kell - kisebb-nagyobb mértékben, de mindenképpen a barbizoni hatásokkal hozható összefüggésbe. Ezek az új hatások, benyomások szervesen épültek be Mednyánszky festészetébe, szorosan összefüggtek, kölcsönösen támogatták, kiegészítették egymást. Sőt, kétségtelenül állítható, hogy Barbizon festővilágát is azért tudta elfogadni, mert az nem mondott ellent személyes meggyőződésének és adottságainak, összhangban volt a tájképfestészetről és egyben a festészetről általában vallott, ekkor már aránylag jól körülhatárolható nézeteivel. Az adott témával kapcsolatban tehát a következő problémaköröket érintjük, illetve elemezzük: a festő fiatalkori rajzait, Barbizon meghatározó hatását, Szolnok élményét, a bécsi Stimmungsimpressionismus sajátosságait (Emil Jakob Schindler, Wilhelm Bernatzik, Tina Blau és mások), valamint a bécsi hangulatfestészet szerepét és megnyilvánulásának mértéket Mednyánszky festészetében. Mednyánszky ifjúkorától szorosan ragaszkodott a természethez, először Beckón a Vág mentén, később, tízéves korától, Nagyőrött a Magas-Tátra alatt. Gyerekkori rajzai közül talán az 1868-69-es években készült tájképek a legfigyelemreméltóbbak, melyek egyrészt a valós táj és az őt körülvevő környezet iránt tanúsított érdeklődését, másrészt a képzelet szülte, fiktív tájkép iránti, a mesés-merengő hangulatú éjjeli homályba merült vízpartok ábrázolásához való vonzódását mutatják.

1 Mednyánszkyt egyre nagyobb intenzitással foglalkoztatta a rajzolás és a festészet. 1871-72 között Zürichben akvarelleket készített, akárcsak a horvátországi Banski Dvorban, ahol érdeklődésének középpontjába az Erdődy-kastély környékének hatalmas fái, tölgyfái kerültek. Ezek az alkotások már élénk, üde színhasználatukkal lepnek meg, s a táj tanulmányozásának sokéves tapasztalatairól tanúskodnak.

2 A müncheni akadémián (1872-74) és a párizsi École des Beaux-Arts-on (1874—75) végzett művészeti tanulmányai - bár Mednyánszky nem volt megelégedve az akadémiai oktatással - hatása három területen mutatkozik meg: a rajztechnika elsajátításában, az olajfestészetben szerzett jártasságban és a figurális festészet tanulmányozásában. Mednyánszky akadémiai tanulmányi során is megtartotta gyermekkorától formálódó vonzalmát a táj, elsősorban a bensőséges hangulatú lírai táj iránt, s ez szinte előkészítette számára az utat Barbizonba. Első franciaországi tartózkodása során (1875-77) nagy tapasztalatokra tett szert nemcsak a művészeti alkotás terén, hanem magánéletében is.

:í Alkalma volt kibontakoztatnia művészetét saját elképzelései szerint. Egy bizonyos táj típust - mint pl. az erdős táj staffázsalakkal - sikerült mesteri szintre fejlesztenie. A barbizoniak tájképszemlélete nyilván összhangban volt Mednyánszky gyerekkorából és későbbi természeti élményeiből is fakadó festői világával. A barbizoni mesterek lírai realizmusa a művész személyes átélését, egyéni érzelmeit és hangulatait helyezi előtérbe, de a realitás határát nem lépi túl: a táj, a külvilág, a hangulatot felénk közvetítő festő állandó inspiráló forrása marad. Erdőbelsőket ábrázoló tájképein tűnik fel Mednyánszky