Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Hessky Orsolya: Rajzolni tudni kell. Mednyánszky László müncheni tanulmányairól és rajzairól
3. Joseph Wenglein: Mészkőgyűjtcigelők az Isar medrében, 1883 (München, Neue Pinakothek) zott Münchenből, szüleihez csatlakozva az olaszországi Pegliben. 1 ' Sarkantyú Mihály monográfiájában két sort szentel a müncheni másfél szemeszternek. 1 " Más, a festő művészetét tárgyaló munkák 17 is ezt a hagyományt követik, amelynek forrása tehát egyértelműen a művész húgának, Czóbel Istvánné Mednyánszky Margitnak (Mirinek) László - Brouillon című visszaemlékezése, amelynek eredeti kézirata a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában található. 18 Ebben az írásában, amelynek erősen szerkesztett és rövidített változata - Mednyánszky gyermekkoráról - 1921-ben nyomtatásban is megjelent, 19 kísérletet tesz a festő életútjának pontos rekonstrukciójára, nagyobbrészt valóban pontos adatokkal és évszámokkal, a kronológia azonban helyenként nyilvánvalóan elcsúszott. Mindazonáltal igen fontos forrás a művész életútjának megismeréséhez. A korai tanulmányok szempontjából azonban nem támaszkodhatunk rá, mivel a Czóbel-hagyatékból a nagyőri Mednyánszky-kastély állandó kiállításán megtekinthető egyik dokumentum szerint Mednyánszky Münchenben beiratkozott az 1873-74-es tanévre is. Mint tudjuk, Münchenben október végén, november elején lehetett az őszi szemeszterekre beiratkozni, tehát ha - mint az említett szakirodalmakban olvasható -, szeptemberben már Párizsban volt is, később ismét Münchenbe utazott, méghozzá az akadémiára való beiratkozás céljából. Elképzelhető, hogy ennek ellenére mégis Párizs mellett döntött, ám mégis inkább azt tartjuk valószínűnek, hog)' a forrás egy évet téved s Mednyánszky csupán 1874 szeptemberében került először Párizsba. Nem tűnik túl életszerűnek, hog)' egy-két hónapi (szeptember-október) párizsi tartózkodás után visszatérjen müncheni tanulmányainak folytatására. E feltevések és latolgatások mellett azonban nagyobb súllyal esik a latba, hogy a vélhetőleg Malonyay Dezső monográfiájához készült naplófeljegyzéseiben maga Mednyánszky is úgy emlékszik vissza, hogy 1873-ban még Münchenben tanult s csak 1874-ben ment Párizsba. 20 Mindez Malonyaynál egyértelműen megjelenik: „Apja teljesítette óhajtását s a fiú boldogan indult Münchenbe (1872). Két esztendőt töltött a bajor fővárosban." 21 A kolera miatt valóban becsukták az akadémiát 1873 tavaszán, ez azonban valószínűleg csak azt eredményezte, hogy Mednyánszky hamarabb befejezte a félévet, ám erre nincsen semmiféle bizonyíték. Ezt követően Malonyay leírja, hogy Párizsban 3 évet töltött, amely tartózkodás Kállai és az őt követő monográfusok szerint 1873-tól 1876-ig tartott volna, azonban ismeretes, hogy 1876-77 telét még Párizsban, majd a tavaszt Barbizonban töltötte. Malonyay nyomán Lázár Béla is két müncheni esztendőt engedélyez Mednyánszkynak, 22 s ő az utolsó, aki még a festő általi visszaemlékezésekre támaszkodva állít fel kronológiát. Mednyánszkyn kívül egy másik fontos forrás is a hosszabb müncheni tartózkodást látszik alátámasztani: ez Kacziány Ödön festőművésznek kéziratos visszaemlékezése, 23 amely a XIX. század második felének müncheni, párizsi és budapesti művészvilágáról írott egyik legizgalmasabb forrás, noha a dátumok pontosságát illetően csak alapos forráskritikával használható; elsősorban az események epikus visszaadási stílusa nehezíti a pontos időbeli elhelyezést, bizonyos tények azonban önmagukért beszélnek. Kacziány hosszan írja le az 1873-as év eseményeit: a kolerajárvány kitörését, Kaulbach igazgató betegségét, a bécsi világkiállításon tett látogatását és arról szóló beszámolóját, majd ezután: „az akadémiai év megnyíltával a Seitz tanár iskolájába léptem be. O is igen szívesen fogadott látva vázlataimat s tanulmányaimat, sőt ajánlatomra Réthi Lajost, Mednyánszkyt, Greguss Imrét, Paczka Ferenczet, mint honfitársaimat szintén fölvette." 21 A pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a hazai szakirodalomban a XX. század elejétől kezdve Fülep Lajosnak az akadémizmussal kapcsolatos s ezáltal Münchent közvetve - helyenként direkt - elítélő, megsemmisítő kritikája nyomán vált „divatossá" - esetleg „hagyománnyá" - a müncheni akadémiának és XIX. századi szerepének kritikus elutasítása, illetve figyelmen kívül hagyása. 26 Ennek okait és részleteit ezen a helyen nem vizsgálhatjuk, csupán annyiban fontos ezúttal számunkra, hogy Mednyánszky mihamarabbi „Párizsba utaztatása" ennek fényében válik érthetőbbé. De miért is tulajdonítunk ilyen nag)' jelentőséget e három, illetve jobb esetben négy szemeszternek, amikor az azt követő három évet a művész Párizsban tölthette? Tudjuk, hogy bár Mednyánszkyt számtalan hatás érte, a legtöbb lepergett róla, noha az is kétségtelen, hog)' a Franciaországban eltöltött évek alatt több művész hatása felfedezhető művein 27 s később is fellelhető képein egy-egy olyan mozzanat, amely korábbi élményeihez kapcsolódik. München esetében azonban nem hosszabb-rövidebb ideig tartó hatásról beszélhetünk, hanem közegről, amely két irányból is rányomta bélyegét a fiatal, fejlődő művészre. Egyrészt az akadémiai oktatás következtében kialakult rajztudásról, rajzi készségről van szó, amely megtapasztalható vázlataiban, tanulmányaiban és néhány kész műként is felfogható rajzában. A müncheni rajztanulás eredménye, hogy a festő - ahogyan Kállai is említi - „még évek múlva is panaszolta, hogy milyen nehezen szabadult meg attól az apróié-
