Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Katarína Benová: A korai évek - Mednyánszky László és Nagy őr

KATARÍNA BENOVÁ A korai évek - Mednyánszky László és Nagyőr „Azt írod legutóbbi leveledben, öregem, hogy áhítozol Nehre után, és én erre azt mondom neked, hogy Mehre áhítozik utánad, és nem csupán az élőlények, ami természetes dolog, hanem a tárgyak is. "

l A nagyőri kastély, a Mednyánszkyak nemesi fészke az Észak-Szepesség kulturális központjai közé tartozott. (1-2. kép) Elődeik, a Horváth-Stanchich család már a XVI. században humanista könyvtárat alapítottak a kastélyban, és néhány évtizedig külön iskolát működtettek a nemesi családokból származó gyermekeknek.

2 Nagyőr a XIX. században is a kultúra és a művészet találkozásának egyik fontos helyszíne maradt. A kastélyban Mednyánszky húga, Margit, akit Mirinek becéztek, rendszeresen fogadott vendégeket szalonjukban és férje, Czobel István író, filozófus vitadélutánokat is szervezett baráti társaságuk számára. Megfordult ott Justh Zsigmond író is, aki az 1895-ben megjelent Fuimus című regényének egyik alakját, Czobor Lipótot Mednyánszkyról mintázta. A kastély maga, mint a vidék egyik legmegkapóbb vizuális motívuma, Mednyánszky által is megörökíttetett Felső-Magyarország nevezetességei között Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben című terjedelmes műben.

3 A kastély és a hozzá tartozó park festői környezete 1968-ban eg)' francia film, az Alain Robbe-Grillet író forgatókönyve alapján elkészült L'Homme qui ment (Hazudozó férfi) forgatásának helyszínévé volt.

1 Ezért örvendetes tény, hog)' a kastély kötődése a művészethez napjainkig fennmaradt, s a hajdani Nehre vagy Nagy Eör, Nagyőr (szlovák nevén Strázky), autenúkus környezetében 1990 óta állandó Mednyánszky-kiállítás látható. Mednyánszky és Nagyőr kapcsolatát alaposabban soha nem kutatták. Amíg éltek a szülei, számára a kastély és parkja jelentette az otthont, azon ritka helyek egyikét, ahová rendszeresen visszatért, hogy kipihenve magát újult erővel dolgozhasson. Külföldi útjai során gyakran Nagyőrről álmodozott, ám soha nem bírt sokáig ott maradni, amit egy naplóidézet is alátámaszt: „Bensőnkbe helyezzünk mindent, mert minden külső mulandó és ezért ne ragaszkodjunk sem helyhez, sem tárgyakhoz."

3 A nyugtalan természetű Mednyánszky számára az egy helyhez való kötődés inkább terhesnek bizonyult, s ezért állandóan változtatta tartózkodási helyét. Már az első, Malonyay Dezső tollából származó Mednyánszky-monográfia aránylag nagy figyelmet szentel a művész gyermek- és serdülőkorának, miközben szándékosan a festő legendákkal övezett alakjára és családjára helyezi a hangsúlyt.

6 Monográfiájában a felvidéki környezetre elsősorban az említett helyek korabeli állapotát tükröző fényképekkel történik utalás, ami azért érzékelteti, mennyire fontosak voltak ezek a helyszínek a festő számára. Sorrendben a második monográfia Kállai Ernő könyve, amely 1943-ban jelent meg.

7 A mű Mednyánszky gyermekkorával és a kastélyban folyó elszigetelt nevelte- 1. A nagyőri kastély tésével is foglalkozik, miközben Malonyaytól eltérően a festőt tárgyilagosabban, felesleges nyugat felől, helyreállítás szépítgetés és legendák nélkül mutatja be. Számára Mednyánszky egy olyan családnak sar- utan (

Fotoarcniv SNG

) ja, amelynek társadalmi pozíciója hatást gyakorolt a festő személyiségének és művészetének fejlődésére. Kállai szerint igen érzékeny ember volt, aki tisztában volt saját osztályának a társadalmon belüli ellentmondásos helyzetével. Mednyánszky viszonylag korán tudatosította, hogy az akkoriban stagnáló nemesség bizonyos értelemben egy kimerült és „az elkövetkező időszakban pusztulásra ítélt" osztály. Az erős szociális érzés egész életében végigkísérte Mednyánszkyt és bizonyos értelemben megszabadította őt a nemesi konvencióktól.

8 A művészről szóló a monográfiák csupán érintőlegesen foglalkoztak Mednyánszky és Nagyőr viszonyával, a kastélyt és környezetét csupán a művész életművének inspirációs forrásai között említették.

9 A témával foglalkozó legújabb szakirodalomból feltétlen említésre méltó az a katalógus, mely Mednyánszky László nagyőri állandó kiállításához készült, 1990-ben.

10 Szerzője Anton C. Glatz," aki számos új felfedezést és adatot publikált katalógusában. Bár egyes állítások (pl. a Mednyánszky festette oltárkép helyéről) utólag valótlannak bizonyultak, ennek ellenére hozzájárultak néhány elveszettnek hitt mű újrafelfedezéséhez.

12 2002-ben az Szlovák Nemzeti Galéria a nagyőri állandó Mednyánszky-kiállítás kibővített változatának megnyitásával emlékezett meg a művész születésének 150. évfordulójáról. Ebből az alkalomból a kastély belső udvarán Mednyánszky-emléktáblát avattak fel.

13