Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében

68 Solymár István: Mednyánszky László. Egy televízió előadás képei és szövegei. Művészet, 6, 1965, 4. 6-11. 69 A figura és a táj kapcsolatának formálódásáról Mednyánszky művészetében Solymár - Kállai nyomán - megjegyzi: „Az emberi alakok kezdetben csupán járulékos elemként illeszkednek bele tájlátomásaiba. Csak művészetének végső kiteljesedésekor, háborús képein, amikor [...] az emberi alakok, sorsok megjelenítéséhez fokozó értékű kompozíciós elemként használja fel a velük egy, hozzájuk tartozó, sorsukban részes tájat." Mednyánszky portréfestészetéről szólva Solymár is azt vallja, hogy a művész különböző típusok megragadására törekszik az ábrázolt leglényegesebb vonásait összegezve. 70 Aradi (61. jegyzetben i. m.) 55-68. 71 Egyrészt magába foglalná az ante quem terminus támpontjainak összegzését korabeli katalógusok, folyóiratok közlései alapján, másrészt pedig a post quem meghatározását a festő vázlatai, naplói segítségével. 72 Aradi tanulmánya bár nem törekszik a teljességre (pl. a szakirodalommal csak szelektíven foglalkozik), néhány nagyon lényeges kérdést vet fel, és esetenként javaslatot is tesz megoldásukra. Mindemellett a Mednyánszky-életmű részletkérdéseiben is kifejti véleményét, például egy-egy festmény variánsainak kérdésében (állítása szerint ez nem tartozik szorosan a keltezés problémaköréhez, mivel ezek a művek egy időszakban keletkeztek, ezért a köztük lévő eltérések a festésmód kérdésköréhez kapcsolódnak). 73 Aradi Nóra: Mednyánszky. Budapest, 1983. 74 Sarkantyú Mihály: Mednyánszky László (1852-1919). Budapest, 1981. 75 Mednyánszky kilencvenes évekbeli festészetében két fő irányvonalat különböztet meg: 1. saját, expresszív festői nyelvébe szublimálta az impresszionizmus vívmányait; 2. a plein air sajátos „újrakezdése", ezúttal egy részletezőbb festésmóddal (bécsi tartózkodásának hatására), melyben romantikus jegyek is megjelennek. Uo., 33-34. 76 Uo., 4L 77 Mindemellett, Sarkantyú szerint is, Mednyánszkyt továbbra is érdeklik a nehezen ábrázolható fényjelenségek, mint ahogy más, tipikusan akadémiainak tűnő festészeti problémák, például a mozgó víz megragadása is; ezek a problémák mind új megvilágításba kerülnek. Uo., 41-42., 48—49. 78 Ilyen részproblémák például: a festő kapcsolata a természettel, a természeti erőkkel; műfaji kérdések, stílusfejlődés, konkrét művek elemzése és interpretációja stb. 79 Glatz, Anton C: Ladislav Mednyánszky a Strázky. Expozície SNG kästlet Strázky. Bratislava, 1990. 80 Uo., 5. Ld. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. VII. Pest, 1860. 382. - „Törzsének nyomai az Árpád korszakban mosódnak el. Trencsín vármegyében már 1312-ben okleveles emlékét leljük azon Mednei, eredetileg Meznei Jánosnak, kit a család első tudható törzséül ismerünk" 81 Glatz (79. jegyzetben i. m.) 8. 82 Mednyánszky Léiszló naplója (48. jegyzetben i. m.) 103. 83 A nem egészen öt oldalas szövegben Glatz összesen 63-szor ír hatásokról, inspirációkról, párhuzamokról és ihletről 31 festő, ezen belül ötször Courbet esetében. Glatz (79. jegyzetben i. m.) 6-10. 84 Markója Csilla: A Mednyánszky-kutatás új forrásai és a Lincselés c. kép. Ars Hungarica, 28. 2000. 283-300.; Markója Csilla: Egy másik Mednyánszky. (A Mednyánszky-kutatás új forrásai) [1.] Művészettörténeti Értesítő, 49. 2000. 95-117.; Markója Csilla: Báró Mednyánszky László különös élete és még különösebb művészete (1852-1919). Bevezető a Mednyánszky-olvasókönyvhöz. Enigma, No 24/25, 2000. 15-54.; Markója, Csilla: Das eigenartige Leben und die noch eigenartigere Kunst des Barons László Mednyánszky (1852-1919). Enigma, No 24/25, 2000, 351-370.; Markója Csilla: Tájkép csata után. Mednyánszky László és a hadifestészet. Enigma, No 28, 2001. 7-40.; Markója Csilla: Thomas Ender és Mednyánszky László. Johann Nepomuk Ender (1793-1954), Thomas Ender (1793-1875) emlékkiállítás. Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjtemény. Szerk. Papp Gábor György. Budapest, 2001. 53-62. 85 Ennek eredményeként jegyzi meg írásában Kállai a következőket: „Mednyánszky kompozíciói gyakran alapulnak ellentétes érzelmi hangsúllyal bíró elemek jelképes egybeszövésén." Kállai (4. jegyzetben i. m.) 89. 86 Ezek a források megtalálhatóak az Enigma című folyóirat tematikus számaiban:. Enigma, No 24/25, 2000. Mednyánszky-olvasókönyv; Enigma, No 28, 29. 2001. A háború 1-2.; Enigma, No 34. 2002. Hangulat. 87 Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László 1877-81 naplója és a Varjak az itatón című festmény története. Enigma, No 24/25, 2000. 307-318.; Szemelvények Mednyánszky korai naplóiból (1877-1881).' Közreadja: KissSzemán Zsófia. Enigma, No 24/25, 2000. 319-344. 88 Vámosiová (55. jegyzetben i. m.) 135. 89 Uo., 42. Vámosiová szerint „céltudatosan törekedett a nép, a táj és azon égető problémák adekvát ábrázolására, amelyekkel itt találkozott s amelyeket a maguk egész, bonyolultságában megértett, még ha a történelmi Magyarország polgárának ideológiai álláspontja felől közelítve domborította is ki azokat. Ezen nézeteit azonban alárendelte művészi meggyőződése erejének, kifejezésre juttatva nem csupán az érzelmi ragaszkodást, hanem alkotóerejével is hozzájárulva hazánk művészeti tevékenységéhez és a művészi élmények széles skáláját fejezve ki, egészen addig a határig, ahol a nemzetiség elveszti döntő fontosságát az ország számára, melynek annyi alkotóerőt szentelt." Igen, ennek az országnak is. Mednyánszky számára - aki igazi kozmopolita volt - valóban nem az volt a legfontosabb, hogy valaki szlovák-e vagy magyar, vagy zsidó stb. Egész életében más kritériumok szerint „ítélte meg" az embert, sőt az országot is. Ámde nem beszélhetünk Szlovákia, illetőleg a szlovák vidékek megörökítésére tett céltudatos erőfeszítésről, mivel ezzel egyszerűen pontatlanok és egyoldalúak lennénk. Mednyánszkyt az „otthoni" - ez alatt az egész történelmi Magyarországot értette - táj faszcinálta ugyan a leginkább, de ha festői témát kínáltak, éppúgy megkísérelte megörökíteni Olasz- és Franciaország egyes vidékeit is. 90 Glatz (79. jegyzetben i. m.) 5. 91 Abelovsky, Ján - Bajcurová, Katarína: Vytvarná moderna Slovenská. Maliarstvo a sochárstvo 1890-1949. Bratislava, 1997. 23-27., 79-82.