Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében

is vezetnek majd. A jelenlegi nagyszabású kiállításhoz kötődő katalógus és az elmúlt évek forráskiadványainak megjelentetése révén minden korábbinál egységesebb, teljesebb, plasztikusabb és emellett valóságosabb képet alakíthatunk ki Mednyánszky László életművéről. JEGYZETEK 1 E tanulmány a szerző már közölt írásának átdolgozott, javított változata. Ld.: Kiss-Szemán Zsófia: Ladislav Mednyánszky v zrkadle umenovednej spisby - kritická recepcia. In: Galéria 2001 - Rocenka Slovenskej národnej galerie Bratislave. Bratislava, 2001. 135-155. 2 A „Nagy Eör, 88 Nov. 20-án" keltezésű, szlovákiai magángyűjteményben található, eleddig nem publikált levélből idézünk: „Mi illeti képeid sorsát Budapesten; reméljük hogy Fesztynek sikerülend jobb helyet nekik biztosítani. Rossz elhelyezésök annál otrombább, mennyivel kevesebb jó kép volt az első seriesben. Pest nem levén sem jó piacz de még az intézők is indiscretek levén - annál inkább kell a' súlyt a' külföldre helyezni 's azért én részemről nem bánom a 'baromságukat. Hogyha képeid mint nem kétlem külföldön tetszenek, majd a' szamarak máskép fognak fütyülni. Hisz daczára rossz helyüknek a' critika még is nem csupán megdicsérte de a' többin felülemelte - és fogják ezt másutt is tenni annál inkább minthogy nem chique és ügyetlenséggel fogsz szemben állani Az attelier gondolom jobban sikerült mint sem reméllettük." Az említett nagyőri műtermet Mednyánszky apja építtette a kastély parkjában. Időközben az épületet lebontották. A kiállítás végül 1897-ben a Georges Petit Galériában került megrendezésre. 3 Francia eredetiben idézi: Malonyay Dezső: Mednyánszky. Budapest, 1905. 32-35. 4 Adrian Remacle egész sor olyan fordulattal él, amelyeket szabadon idéz számos művészettörténész, mint például: a számkivetettek pengeéles arcvonásai; a vásznon azt a pillanatot örökíti meg, amikor a kis ragadozó zsákmányára készül rávetni magát, stb. Magyarul részben idézi: Kállai Ernő: Mednyánszky László. Budapest, 1943. 90. 5 Malonyay (3. jegyzetben i. m.) 32-33. 6 Bojtorján [Ambrus Zoltán]: Magyar festők Párizsban. I. Mednyánszky. A Hét, 1897. június 6. 366. A szerző a párizsi tárlatról közöl feljegyzést, a művész legendás alakját, személyiségét is érintve. Ld. még: Justh Zsigmond: Báró Mednyánszky Lászlóról. A Hét, 1890. június 29. 413.; Londesz Elek: Báró Mednyánszky Sándor [sic!]. In: Modern magyar festőművészek. Bev. C*erő Ödön. Budapest, [1906.] 133-134. 7 Lyka Károly: Mednyánszky stílusa. Művészet, 2. 1903. 361-371. 8 Lyka Károly: Mednyánszkyról. Művészeti Krónika, 2, 1905, 3. 1-2. 9 Lyka (7. jegyzetben i. m.) 369-370. Az összefoglaló előadásmódot Mednyánszky fokozatosan sajátítja el, számos alapos tanulmány révén, a természet megfigyelésével. Ezt Lyka egy konkrét példa segítségével szemlélteti: Mednyánszky jelzésszerűen, egyetlen ponttal, kicsiny folttal festi meg a virágot, amit azonban részletes tanulmányrajzok előznek meg: „A Virágzó fák című képen egy-egy virág már csak egy ecsetvonás, sőt egyeden odapöttyentett foltból a virágok egész sora alakul. Természetes, hogy csak az érthet az ilyen odapöttyentéshez, aki előzőleg a legbehatóbb tanulmány révén tökéletesen ösmeri a virág minden jellemvonását. [...] Szélesen összefoglalni, s egyszerre adni a részletek együttes hatását csak ily tanulmányok után lehet. Mednyánszky így szerezte meg bámulatos összefoglaló és egyszerű előadását." Uo., 368. 10 Ld. Lyka (8. jegyzetben i. m.) 1-2., majd jóval később, 1947-ben: Lyka Károly: Tájak és emberek Mednyánszky művészetében. In: Lyka Károly: Nagy magyar művészek. Budapest, 1947. 91-98. (Önálló tanulmányként: Elet és Tudomány, 1957. szeptember 8. 1123-1126.) Ebben a tanulmányában Lyka már Mednyánszky figurális művészetének nagy figyelmet szentel. Felhívja a nagyközönség figyelmét a gyakran mellőzött figurális alkotásokra, amelyeket három csoportra oszt: kettőt egymással szembeállítva, mégpedig a falusi legények portréit, akik a festő barátai (egyenesek, egyszerűek, ugyanakkor nagyság és nyugalom árad belőlük) és a vándorok, a számkivetettek arcképei (melyekből „sötét drámaiság" árad - Lyka „mesteri jellemábrázolásként" aposztrofálja őket). A harmadik csoportba az első világháborút tematizáló képeket sorolja. 11 Malonyay (3. jegyzetben i. m.) A 127 oldalas monográfia 107 fekete-fehér reprodukciót közöl a szövegben, tartalmaz továbbá 12 fekete-fehér képmellékletet és 1 levél fakszimiléjét. Lyka hatásáról tanúskodik az is, hogy Malonyay (2. jegyzetben i. m.) 53-60. hosszan idézi Lyka, Károly Művészetben megjelent tanulmányát (7. jegyzetben i. m.) 361-371. 12 Malonyay Dezső munkásságáról ld. Gosztonyi Ferenc tanulmányát jelen kötetben. 13 Örökléselméleti fejtegetései során a Mednyánszky és Horváth-Stanchich család történetének dicső tetteit és eseményeit egyáltalán nem meglepő eredménnyel zárja: Mednyánszky László minden kétséget kizáróan elődei leszármazottja. A legérdekesebb talán fejtegetéseinek összegzése: „László, a mi művészünk, örökölte nagyapja szigorúan logikus, filozófiailag fegyelmezett gondolkozását [ti. Szirmay Boldizsárét], de már az anya művészi hajlamaival, - ez benne Horváth-Stanchich; idegessége, hajlandósága a misztikus, a titokzatos, a ködös felé, gyakran melankóliába olvadó zárkózottsága, vagyis inkább rejtelmessége viszont Mednyánszky, még pedig a stiboridákat jellemző örökség" A művész személyiségfejlődésének másik meghatározó tényezője a környezet volt. Egyrészt a természet - ennek hatására már A. Remacle is rámutatott -, másrészt a felbomló arisztokrácia, mint környezet. Mednyánszky személyiségének kialakulásában a harmadik fő meghatározó elem Thomas Ender bécsi festő volt, aki egy ideig a család nagyőri birtokán tartózkodott. „Ez a találkozás döntötte el a gyermek sorsát." Malonyay miután meghatározza vizsgálódásának kiindulási pontjait, végigköveti a művész életútjának állomásait, európai tanulmányait, utazásait (1905-ig bezárólag), mindvégig támpontokat keresve azon tézise alátámasztásához, hogy a környezet közvetlen hatást gyakorolt Mednyánszky festésmódjára, például: a ködös hangulatok újbóli megjelenését Mednyánszky képein a pontuszi mocsaraknál szerzett malária lázas melankóliájának visszaidézésével indokolja: „A pontusi mocsarak közt megtámadja a mocsárláz; görnyedten, szeme előtt azzal a szürkésen sárga maláriás köddel, vánszorog tovább s ez a hangulat, ez a sajátságos maláriás-melankolia ezután évekig vissza-visszatér képeire." Malonyay (3. jegyzetben i. m.) 16., 23., 29. 14 Uo., 4L 15 Malonyay a fény funkcióját Mednyánszky képein a háttér funkciójával hozza összefüggésbe. Véleménye szerint a szemből eső fény és a zárt háttér materialisztikus hatású, tárgyszerű (korai alkotói korszakára jellemző), míg a hátulról eső fény és a nyitott háttér a tárgyak, illetve emberalakok sziluettjét teszik erőteljesebbé, miközben a részletek elhomályosulnak, ezért az ily módon festett képnek éppen az a lényege, ami a vásznon láthatatlan, amit csak sejteni vélünk (ez későbbi, 1905-ig terjedő festői korszakára jellemző): „az oldalról világított képen kapjuk az átmenetet a sejtelmes és objektív között" A fény funkciójának ilyenfajta felfogása sematikus és egyoldalú, még akkor is, ha részben feltételezhetően magától Mednyánszkytól származik a gon-