Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében

mánya teljes második részét szenteli. Konkrét Mednyánszky-képek kapcsán bizonyítani igyekszik, hogy a művész alkotásai megfelelnek a XIX. és XX. századi egyetemes művészet, de legalábbis az európai művészet színvonalának. Nyomon követi - és önkényesen maga is konstruálja - azokat a párhuzamokat, amelyek Mednyánszky-képek és más, szinte kizárólag vezető francia festők alkotásai között kimutathatóak, és ezeknek a művészre gyakorolt közvetlen hatásáról beszél. Néhány esetben - főként a hetvenes években keletkezett Mednyánszky-képek és a barbizoni festők alkotásai között - ezek a párhuzamok kétségtelenül fennállnak, ámde kérdésessé válnak, amikor pl. a francia impresszionistáknak a nyolcvanas évek Mednyánszky-alkotásaira gyakorolt hatásáról értekezik, vagy amikor arról a - valóban - „meglepő párhuzamról" ejt szót, amely Claude Monet egyik műve és Mednyánszkynak egy, általa 1875-re datált és vélhetően párizsi tartózkodása idején készült alkotása között kimutatható. Még több kételyt vet fel a „Gustave Courbet kétségtelen hatásáról" szóló rész, akinek mintájára „a párizsi festők, köztük Mednyánszky László vásznain [...] egyre kifejezőbben és programszerűbben jelenik meg a felületekre felvitt festék."

81 Valójában nem beszélhetünk Gustave Courbet-nak, vagy az ő művének közvetlen hatásáról Mednyánszky műveire, ugyanis Mednyánszkynak három Courbet-művel való, a felfedezés erejével ható kapcsolatáról csak egy 191 l-es naplóbejegyzésből értesülünk. Ezeket a festményeket Mednyánszky Nemes Marcell műgyűjtőnél tett látogatása alkalmával fedezte fel: „1911 december 16. 11 óra este. Váci kúria. Ma voltam Nemes Marcell tanácsosnál. Nagyszerű gyűjteményét láttam. [...] Courbet-t, Bassanót csak általa ismertem meg."

82 A Glatz által felvonultatott párhuzamok száma oly nagy, hogy a szöveg éppen ellenkező hatást vált ki olvasójában, mint amire a szerző - valószínűleg - törekedett: egyre inkább olybá tűnik, hogy Mednyánszky nemhogy nem európai jelentőségű festő volt, épp ellenkezőleg, csupán egy epigon, aki önállóan, ösztönző példák, inspirációk, minták, és főként a ma már legelismertebb francia festők hatása nélkül szinte nem tudott egyetlen képet sem megfesteni.

83 És ez természetesen nem felel meg a valóságnak. Az az erőfeszítés, amellyel Glatz ezeket az analógiákat feltárta, tiszteletreméltó - és egy stíluskritikai módszerrel dolgozó konzervatív középkor-szakértőnél gyakran előfordul. Azt is el kell ismerni, hogy némely esetben ezek a párhuzamok megállják helyüket. Nem fogadhatunk el azonban fenntartás nélkül olyan állításokat, amelyek hipotetikusak és nincsenek meggyőző érveléssel alátámasztva. Nem érthetünk egyet Glatz alapelvével a datálást illetően sem, amely szerint műveinek meghatározó részét Mednyánszky már a hetvenes, de legkésőbb a nyolcvanas években megalkotta. Glatz a Mednyánszky-művek értelmezésének kérdését teljes mértékben megkerülte. Meg kell jegyezni azonban azt is, hogy néhány esetben - mint pl. a Varjak az itatón című (kat. sz. 10.) festménnyel kapcsolatban - nagyon jól ráérzett, hogy több mint egy évtizeddel korábban készült festményről van szó, mint ahogy az a szakirodalomban szerepel. Mednyánszky László életművéről az utóbbi évtizedben született művészettörténeti írások legjelentősebbjei Markója Csilla tanulmányai,

84 aki a kortárs tudomány módszereit alkalmazva és filozófiai jellegű megközelítéssel kísérli meg az értelmezést. Ugyanakkor átlépi azokat a mindeddig tabunak számító határokat, amelyek Mednyánszky életének bizonyos területeit, következésképp alkotásainak egy részét övezik: olyan nagyrészt elhallgatott, megkerült problémákkal szembesít, mint amilyen például Mednyánszky homoszexualitásának, vagy összetett személyiségéből fakadó szarkazmusának, katasztrófák iránti vonzalmának összefüggése témaválasztásaival. Markója kialakította elméletét Mednyánszky egyes figurális műveinek bipoláris értelmezési lehetőségéről, mely szerint azonos, vagy hasonló formai alakzatok Mednyánszkynál olykor ellentétes interpretációra adnak lehetőséget. Ezek gyökere valószínűleg Mednyánszky személyiségének kettősségében keresendő: Markója itt mintegy felvette a Kállai által elejtett fonalat.

83 Markója tanulmányaiban hét olyan forrásjellegű kutatási anyagot jelöl meg és tesz közé az általa szerkesztett forráskiadásokban, amelyek addig egyáltalán nem vagy csupán részben kerültek feldolgozásra, pedig ezeknek ismerete szerinte elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes képet lehessen alkotni Mednyánszky művészetéről: 1. Mednyánszky húga, Czobel Istvánné Mednyánszky Margit visszaemlékezései; 2. Mednyánszky művészetének korabeli sajtóvisszhangja; 3. a festő az MNG Adattárában található levelezése; 4. mintegy 400 oldal a görögbetűs naplók 1920-as átírásaiból ugyanott; 5. az 1960-ben publikált naplók cenzúrázatlan, gépírásos változata; 6. a Singer és Wolfner cég (Mednyánszky mecénása) és Mednyánszky László örökösei között lezajlott per levéltári dokumentumai; 7. a festő tanítványa, Katona Nándor német nyelvű visszaemlékezései .

86 Végül szükséges megemlíteni ezen sorok íróját, aki feldolgozta és tanulmányban értékelte Mednyánszky László egyik korai naplóját,

87 amely alapjaiban változtatott meg néhány fontos, a szakirodalomban továbbhagyományozódó tényt. Eddig például nem voltak ismertek 1892-nél régebbi naplófeljegyzések, s a most megismert korai naplók számos támponttal szolgálnak olyan művek, mint pl. a Varjak az Hatón datálásához, egyes képek keletkezésének történetéhez, vagy Mednyánszky néhány visszatérő témája vagy állandósuló motívuma genezisének megértéséhez (ideértve az ún. csavargófejeket is). Meg kell jegyeznünk,