Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Király Erzsébet: A „komor szépség" festője. Vázlat Mednyánszky romantikus miszticizmusához

ginatív-gondolati elemeket, csak a tisztán festőieket. Számára a nagybányai biblikus jelenetek lényegét is ezek a tisztán festői elemek adják a szakrális tér varázsában, s nem a vallásos tartalom. Az ő modernizmus-fogalmával ellenkezett volna, hogy egy kép kimondottan biblikus vagy mitologikus asszociációkat rejtsen magában, vagy keltsen a nézőben, mint Yartinnál. Az illusztratív jellegű „irodalmiasságtól" való félelmében Lyka mindenkit a derűs és konszolidált naturalizmus, legfeljebb az atmoszférikus „impresszionizmus" bűvkörében szeretett volna látni. A Művészet hasábjain - ugyancsak 1903-ban - a maga részéről e mércével mérte Mednyánszkyt. „Stílusa azáltal nagyszabású, hogy mindig nagy egységeket ad, elemezzük akár a szín, akár a vonal, akár a folt vag)' tónus értékeire nézve."

20 Más „értékekre nézve" Lyka szerint nem lenne jogos az elemzés. „Mednyánszky nem az irodalmi elemet, nem a reflexiók kiépítésére alkalmas anyagot választja ki a természetből, hanem azt az anyagot, amely elsősorban, sőt kizárólagosan festéssel fejezhető ki, jellemezhető behatóan. Neki tehát más tárgyat kínál a természet, mint az írónak, vag)' mint az irodalmi hajlandóságú festőknek."

21 Az óvatos Lyka mindig hátrafelé tekintett - az akadémizmus maradványaival küzdött tartósan, amin Mednyánszky már vagy negyed százada túljutott -, s nem volt nyitott arra, ami az akadémizmustól megváltó naturalizmus mellett, helyett vagy után következett az időben. Ami törekvés vagy érték túlnőtt a természetelvű, tiszta festőiség problémakörén, az nála észrevétlen maradt. Másfelől igaz, hogy a Vari pour l'art általa hozott, nyugatos eszménye megóvta és távol tartotta őt a Malonyay-féle Vart pour la nation képtelen és veszélyes teleologizmusától.

22 Nem tudunk arról, hogy Mednyánszky bármilyen róla szóló publikációra érdemben reagált volna. Szuverén alkotónak ez általában nem szokása. A feddhetetlen Lykát, aki tőle köztudottan nem fogadott el képet, egyébként is nagyon tisztelte - mint mindenki - s emberi kapcsolatukat nem felhőzte semmi. Nekünk azonban száz év múltán megadatott, hogy többet tudjunk Mednyánszkyról, mint kortársai tudhattak, s alakulásában követhessük művészi elképzeléseit. Ha van valami jogosultsága annak, hogy egy művész belső használatra szánt jegyzeteiben elmélyedjünk, úgy leginkább ez: tegyük azokat megértés tárgyává. A jelen tanulmány szerzője tehát a szépirodalom sztereotípiái és a publicisztika sablonjai után a saját művészetszemléletét alakító Mednyánszkyhoz szeretne közelebb férkőzni, hogy egyszer majd hitelesen mutatkozhassék meg a történeti is. 2. A naplóíró Mednyánszky Mint az időrendben vezetett művésznaplók rendesen, Mednyánszkyé is tartalmaz emlékezéseket, útijegyzeteket, események, olvasmányok nyomán támadt gondolatokat, tematikusmotivikus, illetve stiláris-technikai természetű ötleteket, terveket, kérdéseket. Közéjük ékelődve hosszabb-rövidebb elméleti fejtegetések bújnak meg, amelyek vagy ezeket kísérik, vagy ezektől független, asszociatív eszmefuttatások. Naplóvezetésének egészéből kitűnik a szerző otthonossága, de legalábbis eligazodási szándéka korának ijesztően sokarcú kultúrájában, amellyel saját problémáit mindig összekötve látta. Mednyánszky meglehetősen nag)

7 szellemi távlatokat próbált befogni - s volt is min töprenkednie. De a naplóknak nem kevésbé fontos részét képezik azok a terjedelmes monológok, lírai vallomások is, amelyeket a festő Kurdi Bálinthoz, a váci parasztfiúhoz intézett annak 1906-ban bekövetkezett halála után. Ha ez utóbbiak összefüggő egészet alkotnának, úgy irodalmi érték híján is a klasszikus vallomásirodalom leszállt javaihoz kellene sorolnunk őket, amelyekben egy zaklatott művészlélek, mint önvizsgálatra kész, morális lény időről-időre megnyilatkozik magának.

23 Mert míg a Fuimus tendenciózusan a rezignált bölcselkedőt faragja tömbbe, a naplók korrigálnak. Ezekben Mednyánszky szenvedélyes látás- és érzelemdús megismerésmódja nem marad alatta a racionálisnak. A kettő egymásra vonatkozása adja a naplók intellektuális kohézióját. Az alábbiakban szigorúbb szövegkövetésbe fogok, hogy ezt az intellektuális kohéziót feltárjam. Előrebocsátom azonban, hogy Mednyánszky László olvasmánynak sem könnyű. Amilyen nehéz lehetett naplóit értelmesen kibetűzni, olyan nehéz őket utólag szóra bírni. Már csak azért is, mert közlésre nem szánt, többnyire töredékes szövegek, puszta időrendben előadva. Problémáit tehát ajánlatos strukturálni, csupán a legfontosabbakat társítva egymáshoz. Az így előállt olvasat persze a szerző olvasata lesz, s e helyütt csupán vázlatos.

21 a. Formálódó világkép A magyar századvég Justh által tézisszerűen felmutatott meghasonlottsága, centrumában az elmúlás, a nemzetromlás gondolatával és a nemzetjobbítás tervével, Mednyánszky számára tapintható és közvetlenül megélt valóság volt. Ami a regényben eg)' nemzedéki csoportosulás történelmi víziója, az neki jó másfél évtizeddel korábbi művészi evidencia. A Felvidéken a festő beleszületett abba a Justhnál modellszerűen posztulált, patriarchális szokás- és értékrendbe, amelynek idealizált képétől világpolgárként sem vált meg. Amennyivel több személyes szál kötötte a jól ismert és féltett emberi közösséghez beckói és nagyőri kastélyai körül, annyival nagyobb művészi relevanciája volt korán formálódó, általános kataklizma-érzésének.