Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

inspektora állított össze (a továbbiakban „vor 1741 "-es leltár), 57 képet tulajdonít a festőnek.

12 Ezek közül hét, amely csak 1731-ben vagy azt követően került a gyűjteménybe, egyedül itt szerepel. A forrás csupán ez utóbbiak esetében ad támpontot a képek készítési idejére vonatkozóan, a többi mű a leltárban szereplő adatokból nem datálható. A két összeírás azonos leltári számokat használ, de amíg az első a számok sorrendjében, addig a második, a „vor 1741 "-es, tematikus rendben készült. Ez utóbbi a portrékat az ábrázoltak szerint csoportosítja, különválasztva a különböző - Mányoki műveinél a szász, porosz, anhalt-dessaui, lengyel, cserkesz - udvarokhoz tartozók ábrázolásait a császári ház, valamint a lengyel uralkodók portréitól, némi bizonytalansággal sorolva némelyeket (pl. a cseheket) az „egyéb" vagy az ismeretlen származású ábrázoltak közé - mindenesetre többnyire támpontot adva a képen ábrázolt személy kilétének meghatározásában. Az összeírások általában feltüntetik a képnek a leltár felvétele idején érvényes elhelyezését, valamint korábbi helyét, származását, mi több, a „vor 1741 "-es leltár emellett külön összesítésben - ha tudott - szállítója nevét is, ez utóbbi esetben a gyűjteménybe kerülés időpontjával együtt. Az összeírások legtöbbször jelzik, hogy a kép eredeti avagy másolat, 42. Mányoki Ádám: Marcybelle Oginska grófnő, 1713 Egykor Schloß Pillnitz (A. 113.) 43. Mányoki Ádám: Maria Magdalena Dönhoff, született Bieliríska grófnő, 1713 Dresden, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister (A. 38.) megadják a méretet, s a minden tekintetben részletesebb „vor 1741 "-es leltár ezen felül a formátumot is, azaz hogy a portré mellkép, térdkép vagy egész alakos (B[rustbild], Kfniestück], L[ebensgroß]). Ennek a lényegében 20. századi szempontrendszer szerint készült leltározási szisztémának köszönhetően nemcsak arról kapunk tájékoztatást, hogy milyen típusú és nagyságrendű feladatokat kell feltételeznünk Mányoki udvari működésének idejére, hanem a képek sorsáról, későbbi „felhasználásáról" is. Egyúttal betekintésünk lehet abba is, hogyan különül el egymástól már ekkor a képtár szintű műalkotás, valamint az uralkodói környezet dekorativitását biztosító és gyakorlatilag a berendezés részeként kezelt sorozatkép. A két leltár Mányoki szerzőségét érintő bejegyzései nem teljesen fedik egymást.

13 Négy alkalommal az első leltárban neki tulajdonított mű a későbbi összeírásban mesternév nélkül szerepel (A. 41, 67, 69, 82.), két másik esetben pedig fordított a helyzet, Mányoki nevét csak az utóbbi közli, ezeknél a bejegyzés helyességét egyébként számla is alátámasztja (A. 25, 65.). Olyan is előfordul azonban, hogy az elsőben még szereplő Mányoki-arckép