Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

II. Ágost festője Varsóban és Drezdában, portrék a porosz uralkodóház tagjairól (1713-1723) „Az 1713-as esztendőben a dicsőséges emlékezetű megboldogult felség hogy foglalkoztasson, a néhai koronamarsall, gróf Bilinski útján Danzigból Varsóba hivatott, ahol néhai gróf Vitzthum által bemutattattam, s megboldogult felségének kegyesen mindjárt úgy tetszett, hogy néhány lengyel hölgy arcképének elkészítésével azonnal elfoglaltságot adjon nekem..." - írja le Mányoki 1735. június 18-án kelt kérvényében a szász udvarba kerülésének történetét.

1 Mivel évekkel korábban elvesztett udvari állása újbóli elnyeréséért folyamodik, a továbbiakban udvari pályafutása kezdeti sikereit eleveníti fel. Szól Erős Ágosttól kapott feladatairól, az uralkodó neki szánt, Bécsben és Angliában teljesítendő tervezett megbízásairól, valamint hosszan elhúzódó udvari kinevezése részleteiről. Mert jóllehet állandó alkalmazásáról a kérvényben leírtak szerint már Varsóban szó esett, ténylegesen csak 1717-ben került rá sor, amikor a király június 26-án Karlsbadban kelt leiratával „első portréfestő" rangban udvari festő lett, évi 1000 tallér fizetéssel.

2 Udvari portréfestőként bejárt pályáját - a kezdeti intenzív foglalkoztatás után - érdemtelenül kíséri végig a gyakori mellőzöttség, elsősorban a francia portréfestő, Louis de Silvestre udvari kinevezését, valamint 1716-os drezdai letelepedését követően. Silvestre ugyanis jól szervezett műhelye élén az évtized második felétől Erős Ágost kívánságára olyan, valamennyi reprezentatív festői műfajra kiterjedő udvari művészetet valósított meg, amelynek az uralkodó által igényelt példaképe XIV. Lajos udvarának művészete és Le Brun tevékenysége volt.

3 1713-ban azonban, amikor Erős Ágost személyes megbízásai és külföldi feladatokat ígérő tervei az uralkodó szolgálatában marasztalták Mányokit, a portréfeladatokban még jobbára hozzá hasonlóan egyénileg dolgozó portréfestőkkel kellett osztoznia. Noha a drezdai portréfestés története az 1710-es évek elejét tekintve kevésbé feldolgozott, mint az az időszak, amelyet Silvestre tevékenysége fémjelez, az eddigi összefoglalások alapján egy hozzávetőleges kép mégis megrajzolható arra vonatkozóan, milyen művészkörrel számolhatunk Mányoki drezdai letelepedése idején.

4 A gyűjtemény egykorú leltáraiban előforduló nevek szerint a 17. századi ízlést képviselő Heinrich Christoph Fehling, az udvari festőként elsősorban lipcsei megrendelőköre számára dolgozó David Hoyer, s mellettük az említésekből tudhatóan igen termékeny, de művek alapján szinte alig ismert francia Daniel de Savoye udvari működését tekinthetjük párhuzamosnak Mányokiéval.

5 Rajtuk kívül jobbára csak alkalmilag megbízott, illetve vendégként ott-tartózkodó művészek fordulnak elő, habár nem kisebb nevekről van szó, mint például Antoine Pesne vagy már az évtized közepe táján Jan Kupezky.

6 Mindazonáltal az említettek szász udvar számára végzett tevékenysége - akár rendszeres volt, akár időleges - elsősorban Drezdához kötődött, miközben az uralkodó udvartartásával gyakran az év nagyobb részében Varsóban tartózkodott.

7 Hogy ennek a körülménynek Mányoki alkalmazásában és kezdeti foglalkoztatásában komoly szerepe volt, az abból is kiderül, hogy a kérvényben leírtak, valamint az első két év forrásai szerint az uralkodó által rábízott munkák 1713 végéig szinte teljesen a varsói udvarhoz kötötték, valószínűleg nem függetlenül attól, hogy Erős Ágost az 1713-as évet - ahogyan az 1712-től 1716-ig terjedő időszak nagy részét - Lengyelországban, többnyire Varsóban töltötte.

8 Mindenesetre más portréfestők tevékenységében is arra találunk adatokat, hogy az uralkodó varsói tartózkodásai idején némileg megszaporodtak a portréfeladatok.

9 Mányoki megbízásainak kezdeti alkalmi jellegéből következően a szász uralkodó számára végzett első feladatai meglehetősen jól dokumentáltak. Az 1713-1715 közötti évekből ugyanis egy nyugtája s négy számlája maradt fenn,

10 melyek közül három tételesen is tartalmazza az elkészült munkákat, s a rajta említett 34 kép közül 27-et címmel sorol fel. A négy számla a festő udvari működésének legfontosabb forrásával, a drezdai gyűjtemény két 18. századi leltárával együtt végül is eléggé átláthatóvá teszi tevékenységét a varsói és drezdai udvarban nemcsak az egyes műveket illetően, de foglalkoztatottságára nézve is. Az ismert számlák alapján ugyanis datálni tudjuk udvari megrendelésre készült művei nagyobb részét, ezáltal pedig pontosabb képet kaphatunk udvari működése intenzívebb, illetve kevésbé termékeny időszakairól. A drezdai gyűjtemény két 18. századi leltára mintegy hűsz év különbséggel veszi számba a szász uralkodó tulajdonában különböző helyen őrzött műveket, a kutatás számára szerencsés körülményként egymástól eltérő rendszer szerint.

11 Az Erős Ágost rendeletére 1722 júliusában elkezdett és 1728 novemberében befejezett első részletes képleltár, amelyet Le Plat udvari főépítész irányítása alatt Johann Adam Steinhäuser készített (az alábbiakban 1722/28-as leltárként idézve), 47 képet sorol fel Mányoki neve alatt. A későbbi, amelyet 1741 előtti kezdési dátummal ugyancsak Steinhäuser, a képtár