Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

a Nemzeti Múzeum Rákóczi-portréján kívül a fejedelemnek egy legfeljebb ugyancsak másolatnak tartható ábrázolása, egy miniatűr arckép hozható fel példaként. Ez a másolatra jellemző sajátosságok mellett az arcvonások részletalakításában, festésmódjában némi rokonságot mutat a Berlinben készült tisztigaléria utolsó időben festett darabjaival is (B. 300.). Az arcképfestői feladatok Mányoki udvari tevékenységének csupán egyik részét jelentették. Az a magas évi járandóság, amellyel Rákóczi a szolgálatába fogadta, s amely - összehasonlításképp említve - megközelítette Lang Ambrus, a fejedelem udvari orvosa és tanácsosa éves fizetését,

18 önmagában is jelzi Rákóczi udvari festője iránti megbecsülését. Lényegesebb ennél, s a fejedelmi udvartartás szerkezetének, az udvari festői szerepkör értelmezésének szempontjából jellemzőbb az az „értelmiségi" feladatkör, amelyet Mányoki a fejedelmi udvarban betöltött. Hagedorn az életrajzi beszámolóban külön kitér arra, hogy a festő Rákóczi udvarában nemesemberként volt alkalmazásban.

19 Ennek a megállapításnak a hátterében valószínűleg több van annál, mint az, hogy Rákóczi számon tartotta a festő középnemesi származását. A fejedelem nemesekből és értelmiségiekből álló közvetlen környezetéhez tartozott, akit ha kellett, az udvari értelmiség más tagjaihoz hasonlóan diplomáciai jellegű feladatokkal is megbízott.

20 Talán ehhez hasonló küldetéssel járt Mányoki 1709 februárjában Brüsszelben,

21 de elsősorban ilyen természetű volt az a hosszabb távolléte is, amely a szakirodalomban korábban hollandiai tanulmányútként szerepelt.

22 Jóllehet Mányoki hollandiai - és ahhoz kapcsolódó berlini - tartózkodása eredményét tekintve kétségtelenül tanulmányút volt, a fejedelem részéről rábízott feladatok inkább gyakorlati, gazdasági természetűek voltak - ahogyan Hagedorn fogalmaz: „affaires domestiques"

23 -, illetve a szabadságharc államának diplomáciai, valamint propaganda-tevékenységéhez kapcsolódtak, amint az Mányoki egyik alább részletesen ismertetett leveléből kiderül. A küldetés két és fél éves időszakára vonatkozó ismereteink sokáig igen hiányosak voltak. A tudott források csupán az útvonalra és az úti célra nézve adtak támpontot, illetve a festő berlini tartózkodásáról, s ottani, 1711 folyamán végzett tevékenységéről szóltak. Ezek szerint Mányoki 1709. október 24-én elindulva Varsón és Berlinen keresztül utazott Hollandiába, Klement Jánost, Rákóczi diplomatáját kísérve, aki a hágai béketárgyalásokra igyekezett. Egyúttal követi utasításokat és propaganda-anyagot vittek a protestáns rendek Berlinben időző megbízottaihoz.

24 A fejedelmi kancellária Ráday-levéltárban őrzött, részben kiadatlan anyagából azonban nemcsak az derül ki, hogy Mányoki az utazás során később is a diplomata kíséretében található, de képet kaphatunk útjának szakaszairól és főként közelebbi információkat bizalmas küldetésének jellegéről. 1710. március 8-án Berlinben keltezett és űtja során használt álnevével - A. de Milau - szignált, eddig kiadatlan levelében nemcsak berlini megérkezésükről számol be a fejedelmi diplomácia vezetőjének, Ráday Pálnak - akivel egyúttal tudatja, hogy már másnap továbbutaznak Hollandiába -, de levelében két olyan feladatát is érinti, ami rávilágít arra, hogy Rákóczi a küldetéssel miféle megbízást szánt udvari festőjének.

25 Mányoki említést tesz a szabadságharc egy időközben lezajlott csatájáról, amelynek eredményét - mint írja - „az nuvellákban fogunk nyomtatni". Feladata eszerint - netán régebbi berlini kapcsolatait is felhasználva - egylapos, többnyire metszetillusztrációval ellátott újságok („nuvellák"), illetve röplapok kinyomatása, s esetleg - mesterségének megfelelően - a szükséges illusztráció biztosítása lehetett. Mindenesetre a fejedelemnek az a követelménye, hogy Mányoki tanulja meg a rézmetszés technikáját - amit a festő 1711-es berlini levele szerint útja során teljesített is -, alapot ad a fenti következtetésre. A levélben ígért „nuvelláról", amelyben az amúgy kétes kimenetelű romhányi csatáról eshetett szó, nem tudunk semmit. Levelében Mányoki közelebbi megjelölés nélkül szól egy megbízásról is, mégpedig egy megrendelésről, melynek ügyében eljárt, s melyhez árajánlatot is kapott, s amelynek pénzügyi lebonyolítására nézve mielőbb várta Ráday utasítását azért, hogy az elkészült „dolgokat" majd magával vihesse. Ez a megbízás a személyek, a dátumok és a körülmények egybeeséséből következően valószínűleg Brenner Domokos apátnak, Rákóczi diplomatájának az „Egy lengyel királyi tanácsos levele..." című röpiratára vonatkozhatott, amelynek német nyelvű kiadása a levelet követően nem sokkal jelent meg. A mű kiadására vonatkozó ismert adatok,

26 valamint a Mányoki-levélben foglalt tények és a benne közölt összeg egybeesése megengedi azt a feltételezést, hogy a festőnek a németül, franciául és latinul megjelent mű valamelyik változatának kinyomatása (és esetleg terjesztése) körüli teendőkben lehetett része.

27 A feladat jellege mindenesetre arra utal, hogy az az „értelmiségi" feladatkör, amelyet a fejedelmi külpolitika akkori kívánalmainak megfelelően Mányoki ebben az időszakban betöltött, több volt, mint amit az udvari festő státusa megkövetelt. A fentiekből ugyanakkor az is leszűrhető, hogy külföldi tartózkodása - mindamellett, hogy lényeges változásokat hozott festészetében - legfeljebb másodlagosan volt tanulmányi célú. Képzőművészeti és szorosabban az udvari festő feladatkörébe tartozó jellege mellett bizonyos mértékig szintén a fejedelmi propaganda körébe vonható a Mányokinak szóló másik megbízás is, amely Rákóczi említett reprezentatív portrémetszetének elkészíttetésére vonatkozott, s amelyet a festő 1711-es, Berlinben írt levelében mint kész, feliratozásra váró munkát említett meg.

28 Az adatot már a korábbi irodalom is azzal a mezzotintoábrázolással hozta összefüggésbe, amelynek hibás ortográfiájú próbalevonatai, valamint kész változatai egyaránt ismertek, s amelynek előképe Mányoki munkájaként határozható meg (B. 299.).

29